2009. április 10.

BODYGUARD KIBA (1993)

Bodigaado Kiba

Rendezte: Takashi Miike

Miike
és a karatemester forgatóköny- és mangaíró Hisao Maki közös munkái általában nem tartoznak éppen a legjobb Miike darabok közé. A Bodyguard Kiba is a fenti két művészember (immár második) kollaborációjának gyümölcse. A film forgatókönyvét Maki és Tetsuya Sasaki közösen jegyzik, annak alapjául pedig Maki bátyjának, a néhai Ikki Kajiwara-nak a 70-es évek elején indult mangasorozata szolgált. (Ugyanebből a mangából korábban már készült két film, akkor Sonny Chiba főszereplésével.) Ez a korai v-cinema Miike mindössze ötödik filmje, és bár az ezt megelőző munkáihoz képest már mindenképpen jelentős fejlődés tapasztalható, még így is csak egy átlagos, kissé kiforratlan akciófilmről beszélhetünk.

Junpei (Daisuke Nagekura) az okinawai Soryu klán egyik alacsony rangú jakuzája. A férfi egykoron bokszoló volt, és nagy álma, hogy egyszer saját edzőtermet nyithasson, ezért lenyúl 500 milliót a saját főnökétől (Ren Osugi). A vallatás során megkéseli a klán alvezérét is, ám a szerencse végül mellé szegődik, mert a rendőrség éppen ekkor üt rajtuk, így nem csak hogy megmenekül (azaz életben marad), de a pénz hollétét sem kell felfednie. Junpei 5 évvel később szabadul egy tokiói börtönből, és jól tudja, hogy Okinawán nem csak a pénz, de a jakuzák is várják. Ezért felbérel egy testőrt, Naoto Kiba-t (Takeshi Yamato), a Daito karateiskola legkiválóbb növendékét, hogy kísérje vissza Okinawára, megtalálni az elrejtett pénzt és egykori barátnőjét, akiről ekkor még nem tudja, hogy a lány azóta már a Soryu főnök szeretője.

A Bodyguard Kiba nem is igazán jakuzafilm, inkább egy karate-akciófilm jakuzákkal. Miike és operatőre igazán megtett minden tőle telhetőt, a film nekik köszönhetően akár le is tagadhatná v-cinema mivoltát, hiszen a technikai kivitel, a hangulat és a látvány az olcsóság ellenére is bőven több, mint vállalható. Az igazi problémák a forgatókönyvvel vannak, melyek fő okai valószínűleg a mangaalapanyag számlájára is írhatóak. A kidolgozatlanság miatt feleslegesnek tűnő mellékkarakterek, és a főszálhoz nehezen illeszkedő epizódok miatt a film olcsó fércmunka benyomását kelti, pedig az alaptörténet önmagában alkalmas lett volna egy igazán jó filmhez. A címmel ellentétben például Kiba, a testőr csak másodrangú szereplő Junpei mellett, a kettejüket segítő, időnként a semmiből előbukkanó rendőr alakja pedig mindenféle motiváció nélkül lóg a levegőben, de kétség kívül a leginkább csak cameo szinten megjelenő Hisao Maki az, aki a legkevésbé sem akar belepasszolni a történetbe, mintha csak saját magát és a karatetudását reklámozandó, gyorsan beleírta volna magát a történetbe. A jakuzák ugyanis úgy akarják Kiba-t eltávolítani az útból, hogy hamis újságcikkekkel elhíresztelik Okinawa-szerte, hogy Naoto szerint a Daito stílus a legerősebb karate a világon, ezért az okinawai karateiskolák (ne feledjük, hogy Okinawa a karate szülőhazája!) vezetői kihívják a férfit egy küzdelemre, ám a harcokat végül nem ő, hanem a feladatot hősiesen magára vállaló Daito (Hisao Maki) vívja meg egy tengerparti ceremónia során. Így aztán ennek a rövid és nevetséges kis kitérőnek az égvilágon semmi értelme nem volt.

A történet kiszámítható fordulatokkal dolgozik, de egyébként könnyen követhető tempóban halad, és szerencsére kellően mozgalmas és akciódús. A harcművészeti jelenetek koreográfiái teljesen átlagosak, néhol viszont Maki mester és Yamato mozgása is egyaránt furcsán esetlennek és nehézkesnek tűnik, előbbi talán a korával (ekkor 53) magyarázhatja, utóbbi pedig azzal, hogy eredetileg nem is karatéka, hanem „csak” középsúlyú bokszbajnok. A rendező későbbi munkásságához mérten a film még mérsékelten erőszakos, erotikától azonban nem mentes, ám érdekes módon a kábítószer használatot bemutató jelenetek viszont mozaikos cenzúrálással lettek kitakarva. A karakterek akciófilmekhez mérten is kimondottan felületesek, egyedül Junpei alakja lett némileg jobban kidolgozva.

Mindezen (nem éppen bagatell) hibáktól eltekintve a Bodyguard Kiba egy, ha nem is túl eredeti, de teljességgel élvezhető, középszerű b-kategóriás akciófilm. A különleges Miike-ínyencségekre vágyók számára kevésbé, a mindenevő rajongók számára már annál inkább érdekes lehet. A film hasonló színvonalú folytatásai egyébként szintén Miike keze munkáját dicsérik.

1 megjegyzés:

Névtelen írta...

Egész tűrhető film volt, leszámítva a néha nevetségessé váló harcokat.