2008. április 28.

SHINJUKU OUTLAW (1994)

Shinjuku Autoroo

Rendezte: Takashi Miike

Takashi Miike rendezői karrierje a 90-es évek elején indult, a V-cinema korszak kellős közepén. A jakuzafilm-zsáner ezidőtájt gyakorlatilag a föld alatt rothadt. A videópiacra gyártott olcsó filmek azonban megadták a lehetőséget, hogy kevés pénzből ugyan, de ki-ki a tehetsége alapján olyan filmet készítsen, amilyet csak akar, illetve amilyet tud. Így aztán a jakuza téma is újra terítékre került, de hiába a kötetlen alkotói szabadság, az alacsony büdzsékeret nagyban meg is határozta ezen filmek várható minőségét. Néhányan azonban még így is képesek voltak olyan filmeket alkotni, amelyek az átlagosnál nagyobb sikereket értek el, és ennek köszönhetően jó néhány, mára már jól ismert rendező emelkedhetett ki az olcsó filmek piacának posványából. Többek közt Takashi Miike is, aki a többnyire gyenge és felejthető manga feldolgozásokból és a b-kategóriát alulról súroló akciófilmekből álló korai próbálkozásai után szintén átnyergelt a jakuzafilmekre, és ekkor végre megmutatkozhatott a rendező igazi zsenije is. Az 1994-es Shinjuku Outlaw Miike első igazi, vegytiszta jakuzafilmje.

Yomi (Hiroyuki Watanabe) a hirosimai jakuza elvállalja, hogy kinyírja a rivális főnököt, de az akció közben ő maga is golyót kap, aminek következtében kómában kényszerül eltölteni a következő tíz évet. Amikor magához tér, észre kell vennie, hogy az alvilág azóta nagyon megváltozott, az erőviszonyok teljesen átalakultak, és a várost a jakuzák mellett Tagami (Kiyoshi Nakajo), a korrupt rendőr tartja kézben. Ráadásul azzal is szembe kell még néznie, hogy társa Eto prostit csinált egykori barátnőjéből Ayumi-ból, majd lelépett vele Shinjuku-ba. A férfi ennek ellenére mégis megmenti Eto életét egy a tartozást behajtani akaró jakuzától. Yomi eleinte nem tud mit kezdeni saját magával, de a Shinjuku-t irányító Okumura/Toryukai szövetség rákényszeríti, hogy dolgozzon nekik, így Yomi hamarosan a szövetség, és a velük rivalizáló, a titokzatos Fang vezette tajvani maffia kereszttüzébe kerül. Mindkét oldal fel akarja használni őt a másik ellen. Tagami kinyírja a tajvaniak drogját lenyúló Eto-t és Ayumi-t, a gyanút pedig Fang-ra tereli. Yomi bosszút esküszik a barátaiért, majd miután végez Fang egyik emberével, a helyzet pattanásig feszül a két fél között és kegyetlen leszámolás-sorozat veszi kezdetét. Yomi pedig elindul Fang-ért.

A történet félig-meddig itt is az idegen környezetbe szakadás és a beilleszkedés témája köré épül. Yomi 10 év kóma után egy teljesen új Japánba érkezik meg, majd miután Hirosimában már nincs többé helye, ő is Tokióba megy. Múltja azonban tovább kísérti, és az események hamar úgy hozzák, hogy újból gengszter lesz belőle. De hiába tért vissza egykori életstílusához, mégis nagyon elveszettnek érzi magát ebben az új világban. A jakuzák már egészen más módszerekkel dolgoznak, mint még az ő idejében, és egykori barátai is alaposan megváltoztak. Ayumi a volt barátnő már Eto-t szereti, aki viszont egyáltalán nem örül régi társa visszatértének. Yomi úgy érzi, hogy magára maradt. Ugyanakkor két olyan emberrel is sorsközösséget érez, akik hozzá hasonlóan szintén „idegenek”. Barátságot köt egy önmagát „hazátlannak” tartó perui-japán származású jakuzával, valamint (egy főleg a szexualitásra épülő) viszonyt kezd egy filippíno prostival (Ruby Moreno). Ez a már-már idilli állapot aztán egy csapásra megszűnik, mikor a tajvaniak és a jakuzák közti háború, és az ezzel járó események hirtelen magával rántják Yomi-t, és vele együtt az újdonsült barátait is. A film bővelkedik az akcióban, és talán itt érezhető rajta a legjobban Miike keze nyoma. A legjobb példa erre a tajvani maffia kegyetlen és véres bosszúhadjárata, amit egy bizarr filmes montázs keretein belül láthatunk. A különféle nációkat magában foglaló tajvani bűnszervezet egyik iráni származású embere például táncot jár miután könnyedén fejbe lőtt egy embert, majd egy földön fekvő szerencsétlent vizel le egy férfi, aki aztán miközben tovább halad, egy hanyag mozdulattal golyót repít a megalázott ember fejébe, de a tapétavágó (kutter) fegyverként való alkalmazása is elég újszerű ötlet. Ez az erőszakmontázs a Dead Or Alive mellbevágó nyitányát idézi, illetve pont fordítva.

De a filmben emellett még rengeteg olyan karakter és jelenet található, amelyekkel találkozhatunk majd a rendező későbbi filmjeiben is. Ilyenek például a film záró képsorai, a nagy „szembenézés”, amely ugyancsak a Dead Or Alive klasszikus lezárásában jelenik meg újra, de Yomi kívülálló jakuza karaktere, vagy akár Tagami manipulátor, korrupt rendőr alakja is vissza-visszatérő elemei lesznek majd Miike későbbi munkásságának.

A Shinjuku Outlaw esetében talán nem túlzás azt állítani, hogy ez a rendező első olyan filmje, amit már nemcsak mint egy átlagos V-cinema filmet értékelhetünk, hanem mint az első igazán stílusos Miike művet is. Félreértés ne essék, ez nem egy jakuzabőrbe varrt, abszurditásokkal teli művészi agyömlés, hanem csak egy egyszerű, jól felépített, akcióban és drámában gazdag jakuzatörténet, amin ugyanakkor már jól érezhető az a bizonyos Miike-hangulat is. Jómagam nagyon szeretem a rendezőnek ezeket a korai, még hagyományosabb felfogásban készült filmjeit, és a Shinjuku Outlaw nálam a megtekintés után máris bekerült a kedvenc Miike filmek listájába.