2010. január 28.

Brutal Tales Of Chivalry 3 (1966)

- Showa zankyo-den: Ippiki Okami
- Brutal Tales Of Chivalry 3 - The Lone Wolf

Rendezte: Kiyoshi Saeki

A Ken Takakura számára óriási népszerűséget hozó Showa Zankyo-den széria sikerét mi sem bizonyítja jobban, mint hogy a sorozat az indulása utáni következő évben máris a harmadik epizódnál járt. (Ez a tempó természetesen a későbbi ninkyo szériákra is igaz.) A The Lone Wolf alcímmel ellátott folytatásban a rendező maradt, akárcsak a két sztár, Takakura és Ryo Ikebe, de ezúttal a csodaszép Junko Fuji is betársult a neves kompániába, aki szintén ekkoriban kezdte építgetni a karrierjét.


Shigejiro (Takakura) a Shimazu klán tagja, aki miután főnökét megölik, egymaga váltja be a bosszút, és végez a felelős klán vezetőjével. A börtönből kiszabadult férfi már csak családja romjait találja, azaz néhány civil életre áttért egykori tagot. Találkozik egyik emberének özvegyével, a súlyos beteg prostituálttal Kayo-val is, akinek egyetlen vágya, hogy utoljára még láthassa az édesapját. Shigejiro kivásárolja, és elviszi a lányt a szülőfalujába. De az apa (Shiomasa, aki maga is jakuzafőnök) nem tud megbocsájtani, amiért a lány évekkel korábban elszökött, így ő nem hajlandó a tékozló lányt újra látni. Nem sokkal később Kayo meghal. A bűntudattól szenvedő Shiomasa arra kéri Shigejiro-t, hogy maradjon. A városban közben a gazember Kawagin főnök és klánja próbál minél nagyobb hatalomra szert tenni, és a halászokat megzsarolni, mindezt a Shiomasa család kárára, így feszültség keletkezik a két klán között.

De nem csak köztük. Ugyanis megérkezik a városba Katsuragi Ryuzo (Ikebe) is, aki nem más, mint Shigejiro egykori főnőkének a gyilkosa, és akinek egykori főnökét pedig ugye bosszúból Shigejiro ölte meg. A két férfi közötti pattanásig feszült helyzetet tovább súlyosbítja, hogy Katsuragi a Kawagin család vendégszeretetét élvezi. És ha mindez még nem volna elég, Katsuragi ráadásul annak a helyi kocsmárosnénak (Junko Fuji) a bátyja, aki egyébként gyengéd érzelmeket táplál Shigejiro iránt. A Kawagin klán egyre durvább eszközökhöz folyamodik, így végül nem marad más, mint a szokásos végelszámoltatás, karddal és sok vérrel.


A korábbi epizódoknál sokkal pergősebb, akciódúsabb alkotás lett a Lone Wolf, ezáltal egyben jóval nézőbarátabb is. Vegyük rögtön a film első perceit, ahol is Takakura hatásos belépőjét tekinthetjük meg. Shigejiro betoppan egy parti közepén, meghajolva illedelmesen bemutatkozik az ott éppen szórakozó jakuzafőnöknek, majd hatásszünet nélkül annyit mond csak: „Kérem, haljon meg!” Ezután természetesen a kardjával nyomatékosítja is a szándékát. Ez a jelenet valahol önmagában hordozza a giri/ninjo kettősséget is, vagyis, hogy a lovagias hős akkor is tartja magát a kódhoz, és megadja a kötelező udvariasságot és tiszteletet, amikor azért jön, hogy személyes okból a kardja élre hányja az illetőt. A halálra való felszólítás, illetve sokkal inkább felkérés lehet, hogy abszurdnak tűnik, de az adott korban és közegben egyáltalán nem elképzelhetetlen. Többek között ilyen kettőségek miatt is lehet annyira szeretni a ninkyo filmeket.

Takakura és Ikebe ismét ugyanazt a karakter hozza, mint mindig, ilyenkor gyakorlatilag csak a neveket cserélik alattuk, így az egyébként nagyszerű alakításuk most is csak a sztoikus igazság bajnokai figurákra korlátozódik, de a magabiztos, ám törékeny szerelmes szépség szerepében Fuji kisasszony már egy kicsit szokatlan annak fényében, hogy ő maga is az erős (de továbbra is törékeny) női jakuza karaktereknek köszönhetően vált ismertté. Hozzáteszem jól áll neki mindegyik szerep.


Érdekes, de amennyire sok a szereplő és amennyire szövevényes a cselekmény, annyira könnyen követhető az egész. Ez nem mindig van így a ninkyo filmeknél, itt viszont szerencsére van annyira lineáris és következetes a történet, hogy ne kelljen közben azon agyalnunk, hogy most akkor az illető névhez melyik arc, szereplő tartozik, és hogy mit is csinált korábban. Ninkyo filmhez képest tehát remek ütemmel lett megáldva.

A film szokás szerint gyönyörűen van fényképezve, ami által kifejezetten impozánsan festenek a színekben gazdag díszletek és kosztümök, valamint a külső helyszíneken forgatott jelenetek is nagymértékben illeszkednek a film alapvető romantikus-drámai/tragikus hangulatához. A film végi leszámolás során, a Kawagin család főhadiszállásán kezdődő vérontás egy kimondottan emlékezetes jelenetben például már az alkonyi tengerparton végződik. Ez a direkt természetes fényben hagyott jelenet is egyfajta művészi elgondolásról tanúskodik. Mint már említettem, a film akcióban gazdagabb, így jóval gyakrabban láthatjuk a szereplőket konfliktusba kerülni másokkal, több a harc és még egy látványos robbantási jelenetet is láthatunk, ellenben a végső leszámolás során mintha a művérrel spóroltak volna.


Nyugati normák szerint nevelkedett embernek nem könnyű megfejtenie, hogy mitől is voltak olyan népszerűek az azonos sémára épülő ninkyo filmek, hiszen ennek magyarázata valahol a japán lélekben és a történelemben keresendő. De ezek a férfias hősök, és ez a fajta idealizmus a nyugati emberek számára is irigylésre méltó és vonzó, így hiába azonos a cselekmény, és hiába a sok visszatérő elem, a ninkyo filmek megtalálták a nemzetközi közönségüket is. A Showa Zankyo-den széria pedig a lehető legalkalmasabb a nézői igények kielégítésére.

A sorozat további részei:

- Brutal Tales Of Chivalry 1/9: Black Market Game
- Brutal Tales Of Chivalry 2/9: The Tale of The Chinese Lion and Peony Tattoo
- Brutal Tales Of Chivalry 4/9: Blood Stained Tattoo
- Brutal Tales Of Chivalry 5/9:
- Brutal Tales Of Chivalry 6/9:
- Brutal Tales Of Chivalry 7/9:
- Brutal Tales Of Chivalry 8/9:
- Brutal Tales Of Chivalry 9/9: