Bunta Sugawara (1933-2014)

A jakuzafilmeknek számos ikonja létezett és létezik ma is, de kétség kívül két olyan név van, ami hallatán mindenkinek kötelezően a jakuzafilmek kell, hogy az eszébe jussanak. Ken Takakura, a "lovagias" jakuza, a ninkyo filmek első számú sztárja, illetve az agresszív, öntörvényű gengszter, a jitsuroku filmek legendás alakja, Bunta Sugawara.

Bunta Sugawara (Sugawara Bunta) 1933 augusztus 16-án született Sendai városában. Szülei korán elváltak, és a kis Bunta ezután művész apjával Tokióba költözött, de a háború alatt egy kormányrendelkezés miatt (ami szerint a gyerekeket távol kellett tartani a bombázásoknak kitett nagyvárosoktól) vissza kellett mennie Sendaiba, ahol aztán elvégezte az általános iskolát. A háború után különféle munkákat vállalt, esténként pedig a Waseda egyetem jogi előkészítő karára járt, de miután nem tudta a tandíjat kifizetni, a második évben már ott kellett hagynia az iskolát. Ezután egy ideig modellként dolgozott, majd arra gondolva, hogy előnyös külsejét talán a filmiparban is kamatoztathatja, jelentkezett az exploitationjeiről ismert Shintoho stúdió egyik hirdetésre. Nem döntött rosszul, az 1956-os In the Town of Pathos, the Fog Falls című filmben való bemutatkozása, és még néhány kisebb mellékszerep után (Pl. a White Line-ban, Teruo Ishii noir sorozatának első részében) hamarosan ő lett a stúdió egyik legnépszerűbb sztárja. Olyan filmek főszerepében volt látható, mint pl. a The Bloody Sword of the 99th Virgin című botrányhorror, vagy az akciódús girls with guns mozi, a Female Slave Ship.

A Shintohonál sajnos csak néhány főszerepre jutott ideje, mert a stúdió hamarosan (egészen pontosan 1961-ben) becsődölt. Ekkor Bunta a Shochiku filmvállalathoz szerződött, de ott nem igazán foglalkoztatták, ráadásul többször is összetűzésbe került a kollégáival (mivel meglehetősen szerette a különféle gabonapárlatokat, ha értjük, miről beszélek). Itt találkozott Ando Noboruval, az egykori jakuzafőnökkel, aki a csoportja feloszlatása után éppen a filmiparban próbált meg érvényesülni. Az 1965-ös Blood and Rules (Chi to okite) az Ando-gumi történetét mutatta be, Ando pedig saját magát alakította benne. Bunta játszotta Ando egyik kapitányát, és a forgatáson a két férfi gyorsan összebarátkozott, olyannyira, hogy amikor 1967-ben Ando átszerződött a Toei stúdióhoz, vitte magával Buntát is.

A háború utáni filmes paradigmaváltásnak köszönhetően a szórakoztató filmekre specializálódott Toei addigra már a vezető japán filmstúdióvá lépett elő, a filmjei pedig állandó telt házakkal mentek a mozikban. Itt rengeteg kisebb-nagyobb szerep várta, évi 6-7 filmben is játszott. Teruo Ishii Abashiri Prison szériájának 10. epizódjában debütált, ezt követően pedig már számos akció és jakuzafilmben volt látható, többek között olyanokban, mint a Gokudo sorozat első része, a Wicked Priest széria, a Red Peony Gambler második része, a Yakuza's Law - Lynching, és olyan nevek oldalán, mint Wakayama Tomisaburo, Ken Takakura, Sonny Chiba, Junko Fuji, Koji Tsuruta, illetve látható volt Fukasaku Japan Organized Crime című remek pre-jitsuroku dolgozatában is.

A Toeinél az első főszerepet az 1969-as Gendai Yakuzában (Modern Jakuza) kapta, ami egy alacsony költségvetésű, átlagos és középszerű jakuzafilm sorozattá nőtte ki magát pár év alatt. Mégis ennek a szériának az utolsó, hatodik része volt az a film, ami igazán beindította Sugawara karrierjét, és ami igazi sztárt faragott belőle. Az 1972-es Street Mobstert a feltörekvő, de már többszörösen bizonyított Kinji Fukasaku rendezte, aki már párszor dolgozott együtt Buntával. A Street Mobster a széria kiemelkedő darabja lett. A főszerepében Bunta kezelhetetlen, agresszív és önpusztító antihősként jelenik meg, aki már a saját klánja számára is kényelmetlenné válik. Ez az intenzív és letaglózó alakítás, és a Fukasaku által alkalmazott realista, dokumentarista eszköztár nem csak a világ egyik legjobb jakuzafilmjét hozta létre, de egy új stílust is, ami aztán a 70-es években leváltotta az addigra már jócskán idejétmúlt lovagias jakuzatoposzokat. Ahogy az Japánban ekkortájt megszokott volt, Sugawara egycsapásra sztár lett, és nem sokkal később már az ő főszereplésével készítette el Fukasaku 5 részes kultikus jakuza-nagyeposzát, a The Yakuza Paperst. A siker óriási volt, és az ekkorra már a negyedik x-en is túllépett Bunta Sugawara pedig hirtelen a legnagyobb japán filmcsillagok között találta magát. Neve gyorsan összeforrt a jitsuroku filmekkel és a "mad dog" jakuza karakterrel, így sorban kapta a hasonló szerepeket, egészen addig, amíg a jakuzafilmek a 70-es évek végére lassan ki nem koptak a mozikból.

De Bunta nem hogy nem tűnt el velük együtt, hanem még egyszer meg is tudta ismételni a sikereit, ezúttal egy 10 részes vígjátékszériával, a Norifumi Suzuki neve által fémjelzett Truck Yaro filmekkel. A Japánban rendkívül népszerű sorozat (amely bolondos teherautó sofőrökről szólt) megmentette a beskatulyázástól, és bár ezután is gyakran megtalálták a jakuza karakterek, ő igyekezett más jellegű szerepekkel is színesíteni a repertoárját. Fukasaku Cops Vs Thugs című akció/jakuza filmjében pl. már rendőrként erőszakoskodik, a Leonard Schrader által írt szatírikus krimiben, a The Man Who Stole The Sunban szintén rendőrfelügyelőt alakít, Shuji Terayama filmjében, a The Boxerben pedig boxedzőt. A 80-as évektől már lényegesen kevesebb filmet vállalt, és akkor is inkább fajsúlyosabb drámákban volt látható, több filmet is forgatott a nemzetközileg is elismert Kon Ichikawával. A 90-es években gyakran feltűnt a Tv-ben, és kevésbé sikeres filmekben is. Ebből az időből a magyar közönség is láthatta pl. Sonny Chiba első és egyetlen rendezésében a Sárga Agyarakban (ami bár nem rossz film, de hatalmasat bukott, és teljes csődbe vitte Chibát), illetve Toru Murakawa Távoli Igazság című átlagos bosszúfilmjében, amit Amerikában forgattak. 

2001-ben hatalmas tragédia érte. Egy vonat elgázolta legidősebb fiát, a szintén színészkedő Kaorut. A dolog nagyon megviselte Buntát, aki ezután úgy gondolta, hogy felhagy a filmezéssel. Szerencsére hamar meggondolta magát, és már 2003-ban látható volt a My Grandpa című drámában, ahol egy a börtönből frissen szabadult idős férfit játszott, aki visszatérésével felkavarja a környék, a családja, és különösen az unokája életét. Ezek után sem vonult vissza, és a 2000-es években viszonylag sokat dolgozott. Olcsó v-cinemák jakuza és ninja szerepeiben is feltűnt, a japán közönség hallhatta két Hayao Miyazaki anime szinkronhangjaként is (Chihiro és a Földtenger varázslója), de kisebb szerepet kapott Takashi Miike 2005-ös The Great Yokai War remakejében is. 

A hamarosan a 79. életévébe belépő Sugawara saját elmondása szerint félig már nyugdíjazta magát, és ma már inkább vidéki birtokán gazdálkodik szívesebben, de azért még mindig aktív, bár már jobban megválogatja, hogy milyen filmhez adja a nevét. Legközelebb Ozu Tokiói történet című klasszikusának újrájában lesz látható 2012-ben. Legalábbis Japánban. Bunta Sugawara a jakuzafilmek és a japán filmgyártás aranykorának egyik utolsó nagy, még élő legendája. Elég csak egyszer látni valamelyik klasszikus filmjét, hogy egy életre a rajongói legyünk.

Bunta Sugawara 2014. november 28-án, 81 évesen hunyt el. 

Bunta Sugawara interjú