STREET MOBSTER (1972)

Gendai Yakuza: Hito-kiri Yota
Modern Yakuza: Outlaw Killer
Modern Yakuza: Shameless Human Sacrifice

Rendezte: Kinji Fukasaku

"Once a dog learns the taste of defeat, it never bites again."

A jitsuroku megszületése igazából csak formailag köthető a Yakuza Papers sorozathoz, az első igazán új felfogású jakuza-eiga kétségkívül a Gendai Yakuza (Modern Yakuza) széria hatodik, és egyben legutolsó darabja, a Street Mobster. Kinji Fukasaku rendező korai jakuzafilmjei már több szempontból is (főleg az erőszak terén) előremutatóak voltak, de az olyan alkotások, mint a Japan Organized Crime: Boss, vagy a Sympathy For The Underdog többé-kevésbé még mindig a ninkyo-stílus keretein belül maradtak. Az 1972-es Street Mobster nem más, mint az a bizonyos hiányzó láncszem a jakuzafilmek fejlődéstörténetében. A tökéletes átmenet a régi és az új stílus között. Itt már nyoma sincs a giri/ninjo dilemmának, a főhős már nem egy visszafogott, romantikus hős, aki a régi értékek alapján igyekszik irányítani saját és a klánja életét, a "tisztelet" és a "becsület" szavak pedig többé már nem jelentenek semmit.

Okita (Bunta Sugawara) nagyszájú, öntörvényű utcai bandita, aki csapatával együtt szerencsejátékkal, verekedésekkel, valamint nők megerőszakolásával tölti mindennapjait. Miután egy alkalommal késsel vesz elégtételt az őket zaklató Takigawa klán jakuzáin, alkalma nyílik belülről is megismerkednie a japán börtönviszonyokkal. Szabadulása után felkeresi egy Kizaki (Asao Koike) nevű egykori jakuza, és felajánlja Okita-nak, hogy segít neki összehozni egy saját bandát, amivel aztán önálló balhéba kezdhetnének. Kizaki terve egyszerű és világos: A Takigawa klán félve a rendőrségtől, ma már egy legitim szervezet látszatát próbálja kelteni. Ezért ha megtámadják a Takigawa érdekeltségeit, akkor azok nem mernek majd komolyan visszavágni. Így hát Okita és társai nekiállnak szétverni néhány a Takigawa kezében lévő szórakozóhelyet, ám a jakuzák ezt természetesen nem nézik jó szemmel. Amikor Okita megsérül és a csapat szorult helyzetbe kerül, csak a Yato klánnal való szövetség segíthetne rajtuk. Bár Okita hevesen tiltakozik az elkötelezettség ellen, végül mégiscsak kénytelen hűséget fogadni a Yato klánnak, majd pedig békét kötni a Takigawa klánnal. A helyzet rendeződésével Okita igazi nagymenő jakuza lesz. De hiába a jól jövedelmező szerencsejáték és az aranyélet, a béke törékeny dolog. Okita továbbra sem bír magával, és ezzel nemcsak a Takigawa-val szövetséges, nagyhatalmú Saiei klán haragját hozza a saját fejükre, de még Yato (Noboru Ando) és Kizaki támogatását is elveszíti. Okita a maradék embereivel egy olyan reménytelen városi gerillaháborúba kezd, amit nem nyerhet meg.

Az isteni Bunta Sugawara a jitsuroku filmek legemblematikusabb alakja. Pontosan az ellentéte a Ken Takakura által addig képviselt klasszikus, erkölcsileg alig-alig fedhető jakuza figurájának. Míg utóbbi a megfontolt, és alapvetően pozitív emberi értékekkel felruházott lovagias hős, addig a Bunta által életre keltett indulatos, robbanékony, agresszív és erőszakos gengszter a tökéletes antihős mintaképe. Indulatos és öntörvényű jakuzákat ugyan már korábbi filmekben is láthattunk (pl. Yukio Mishima az 1960-as Afraid To Die-ban), de azokban a film végére legtöbbször bekövetkezik az erkölcsi megtisztulás is, míg a jitsuroku filmek főhőseinek jelleme már kevésbé radikálisan változik. Sugawara pályáját ebben az időben többnyire az ilyen, és ehhez hasonló karakterek jellemezték, ami elsősorban markáns arcának, és persze kiváló színészi játékának is köszönhető. A Street Mobster főszerepében egyenesen lubickol, Okita karaktere szinte a személyére lett szabva.

Isamu Okita már a háború utáni feketepiac-generáció tagja. Sanyarú sorsáért nem csak az alkoholista anyával (illetve pont hogy nélküle) töltött keserű gyermekkor tehető felelőssé. Okita maga is bevallja a film elején, hogy már a születési dátuma elég rossz ómen volt, mivel pont a háború elvesztésének napján látta meg a felkelő napot, és szerinte ennek köszönhetően lett egy született vesztes. Az utcán nevelkedett suhancot csak a balhé élteti, semmilyen célja sincs az életben. Már a börtönből szabadulva is azonnal balhéba keveredik, és míg ő maga a megtestesült arrogancia, addig ugyanezt másoktól egyáltalán nem képes elviselni. A film elején egy nyilvános fürdőből szó szerinti vérfürdőt csinál, mikor az őt korábban megalázó jakuzákra tör. Ez a fajta zabolázatlanság segíti végül hatalomhoz, majd ugyanez okozza a vesztét is. Okita olyan, mint az elszabadult shinkansen (japán gyorsvasút), irányíthatatlan és megállíthatatlan. Mindössze egyvalaki van, aki képes valamelyest (még ha rövid időre is) befékezni ezt a robogó gyorsvonatot: egy Kimiyo nevű prostituált (a hihetetlenül szexi Mayumi Nagisa által megformálva), akihez Okita-t igencsak sajátos kapcsolat fűzi. A lányt korábban a férfi megerőszakolta, majd ennek hatására lett belőle örömlány. Amikor később összetalálkozik a börtönből frissen szabadult és természetesen türelmetlenül kanos Okita-val, Kimiyo először még késsel támad rá, majd furcsa módon később a szeretője lesz. Okita lelkiismerete talán itt szólal meg egyedül, és bár titkolja, de valahol erős bűntudat gyötri amiatt, amit korábban a lánnyal tett. A férfi persze közel sem tekinthető a hűség szobrának, és ezt a féltékeny Kimiyo nehezen viseli. (Egy alkalommal például késsel csúnyítja el Okita aktuális partnernőjének arcát.) Mindezek ellenére is a legvégsőkig kitart nehéz természetű szerelme mellett.

Noboru Ando ismét a sziklaarcú jakuzafőnök szerepében tündököl, bár igazából más szerepet ugye nem is nagyon látni tőle. A Street Mobster-ben már valamivel nagyobb teret kapott a játéka, és így igazából a film másik igazán érdekes karaktere lett. Yato is egy amolyan a legalitás fedezékébe bújt keresztapa. A sors csak véletlenül sodorja az útjába Okita-t, aki éppen a Takigawa jakuzák elől menekülve fut be a Yato főhadiszállásra. Yato főnök pedig a Takigawa klán nemtetszését kiváltva, védelmébe veszi a menekülő huligánokat, majd később, mikor úgy alakul, akkor pedig a szárnyai alá is veszi őket. Yato ugyanis fiatalkori önmagát látja a kezelhetetlen és vad Okita-ban, ezért hajlandó segíteni nekik. Az utolsó pillanatig kitart patronáltja mellett, még bocsánatkérésre (yubitsume) is hajlandó a Takigawa/Saiei főnököknél. De Okita felelőtlen viselkedése végül odáig fajul, hogy már Yato sem tudja megmenteni őt.

Fukasaku igazán szélsőségesre formálta Okita figuráját (hasonló karaktert láthatunk majd Fukasaku másik nagy klasszikusában, a Graveyard Of Honor-ban is), ezért aztán a film kimondottan véres és erőszakos lett, de szerencsére a történet nem látta ennek kárát, rendesen kidolgozott, izgalmas sztori, a felemelkedés/bukás témájának egy újszerű vizsgálata. A dokumentarista filmes eszközök már szinte kivétel nélkül jelen vannak, így a kézikamerás felvételek, Okita saját narrációja és a kimerevített képek is megtalálhatóak, ellenben a feliratozás most hiányzik.

A Street Mobster volt az első Fukasaku film, amiben Sugawara már abszolút főszerepet játszott, majd ezt követően egy hosszú és gyümölcsöző munkakapcsolat vette kezdetét, amelynek köszönhetően Sugawara lett az elsőszámú jitsuroku jakuzafilm szupersztár, Fukasaku pedig egy élvonalbeli sztárrendezővé magasztalódott. A Street Mobster nem véletlenül a kedvenc Fukasaku filmem. Zseniális főszereplő, kiváló támogató színészek, iszonyatos tempó, hangulatos képi megoldások, remek zene és persze a tomboló brutalitás, valamint egy katartikus befejezés. Kevésbé eposzi, sokkal inkább akció-orientáltabb alkotás, de minden pillanata lenyűgöző, Bunta Sugawara pedig élete talán legerőteljesebb alakítását nyújtja. Nemcsak a jakuzafilmek egyik legnagyobb klasszikusa, de minden gengszterfilmek egyik legnagyszerűbbike is.

A sorozat részei:

Modern Yakuza 1/6: Law Of The Shameless (1969)
Modern Yakuza 2/6: Shameless Obligation (1969)
Modern Yakuza 3/6: Shameless In Juku (1970)
Modern Yakuza 4/6: Returning The Offering Cup (1971)
Modern Yakuza 5/6: Bloody Cherry Blossoms Three Brothers (1971)