JAPAN ORGANIZED CRIME: BOSS (1969)

Nihon boryoku-dan: Kumicho

Rendezte: Kinji Fukasaku

Kinji Fukasaku a főművének számító The Yakuza Papers széria előtt is forgatott már jakuzafilmeket, méghozzá nem is akármilyeneket. Hiszen a sorozat nyitódarabjával (Battles Without Honor And Humanity) útjára indult új irányzat természetesen nem egyik napról a másikra született meg. A jitsuroku eiga-k legfontosabb stílusjegyei már ezekben a korai alkotásokban is jól felismerhetőek, mindössze a főhős jelleme, és a giri/ninjo alapséma miatt sorolhatóak még a ninkyo filmek közé. Az 1969-es Japan Organized Crime: Boss talán az egyik első ilyen alapkő, Fukasaku ugyanis ezzel a filmmel mutatta be először egyéni látásmódját, mely később a védjegyévé vált, és amivel forradalmasította a japán filmgyártást.

Japán legnagyobb jakuza klánja, az osakai székhelyű Danno rohamosan terjeszkedik a szigetországban, emiatt pedig rengeteg kisebb háború tört ki a jelentősebb városok utcáin. Egy ilyen háború után, a yokohamai Hamanaka család kénytelen behódolni az egyre nagyobb hatalommal bíró Danno klánnak. Ekkor a tokiói családok féltve hatalmukat, létrehoztak egy szövetséget, hogy megálljt parancsoljanak a Danno-nak. A Tokiói Szövetség a szintén yokohamai Sakurada családdal összefogva megtámadja a Hamanaka klánt, így a keleti és a nyugati családok háborújának fő csatatere Yokohama utcái lesznek.

Ezalatt Tsukamoto (Koji Tsuruta), a Hamanaka főnök egykori jobb keze éppen 8 éves börtönbüntetéséből szabadul. Még szinte ki se tette a lábát a kapun, az események máris magukkal sodorják, a család fejét ugyanis felrobbantják az autójában. A haldokló oyabun utolsó erejével még rábízza a klán vezetését Tsukamoto-ra, és megkéri, hogy javítsa ki az általa elkövetett súlyos hibát, mentse meg a családot, és szakítson a Danno-val. Az újdonsült főnök ezt meg is teszi, és kilép a Danno klánnal kötött szövetségből. A Sakurada és a Tokiói Szövetség elleni harchoz a Danno családnak azonban újabb szövetségesre van szüksége, ezért a kissé bárdolatlan Miyahara (Tomisaburo Wakayama) által vezetett, és csupa gátlástalan gazemberből álló Hokuryu Kai nevű bandával kötnek egyezséget. A megvadult csordára emlékeztető banda még Tsukamoto embereivel is összetűzésbe kerül, amit csak Tsukamoto példátlan bátorsága révén tudnak harc nélkül megúszni. A rengeteg áldozattal járó harcok után a Danno klán és a Szövetség politikai nyomásra végül kénytelen békét kötni egymással, ez pedig azt jelenti, hogy se a Hokuryu bandára, sem pedig a Hamanaka-ra sincs többé szükség.

A Japan Organized Crime: Boss a ninkyo filmektől nem szokatlan módon, leginkább a nehéz döntésekről, és az önfeláldozásról szól. Az összes főbb szereplő kénytelen valamiféle áldozatot hozni a becsület, vagy éppen mások védelmében. Tsukamoto-nak már a film elején döntenie kell, hogy a haldokló főnök utolsó akaratát tiszteletben tartva távol tartsa-e a családot a tűztől, vagy pedig felvegye ő is a kesztyűt? Tisztában van vele ugyanis, hogy ha nem bosszulják meg a főnök halálát, akkor lemoshatatlan szégyenfolt esik a család becsületén. Ezért úgy dönt, hogy megkíméli az embereit, és ő maga áll majd bosszút, ami számára ugye egyenlő a börtönbe való visszajutással. Erre azonban már nem kerülhet sor, mert barátja, és leghűségesebb kapitánya Kazama (személyes kedvencem, az isteni Bunta Sugawara, itt még csak rövid szerepben) megelőzi, bár az életével kell fizetnie az egyéni akcióért. Tsukamoto a barátja elvesztése után dönt úgy, hogy elég a vérontásból. A béke azonban csak átmeneti.

A kiváló Koji Tsuruta a tőle megszokott karaktert hozza: sztoikus öregedő jakuza, aki az események miatt kénytelen átértékelni az életét. Tsuruta kiváló teljesítményét csak a másik legenda fejeli meg. A nyugaton főleg Magányos farkasként (vagy ha úgy tetszik, a Sógun orgyilkosaként) elhíresült Tomisaburo Wakayama a film igazi fénypontja. Karaktere tökéletes ellentéte a Tsuruta által alakított klasszikus ninkyo figurának. Harsány, romlott, megzabolázhatatlan, vadállatias bandita. Wakayama játéka rettentően intenzív, és nagyon meggyőző. Szinte uralja a filmet, kétség kívül az ő jelenetei a legmaradandóbbak.

A film legemlékezetesebb jelenete kettejük találkozása. Amikor a Hokuryu banda egy verekedés után túszul ejti egyik katonáját, Tsukamoto egyedül és fegyvertelenül indul embere kiszabadítására. Miyahara megpróbálja megalázni őt, többször megüti, sőt, még meg is vágja az arcát, de a férfi rezzenéstelen arccal újra és újra feláll, majd végül maga Miyahara lesz az, aki megszégyenítve érezheti magát. Ez a találkozás azonban nagy hatással bírt Miyahara-ra. Ellenfele kitartó viselkedése a szégyenérzet mellett, tiszteletet is ébresztett benne. Később, amikor rádöbbent, hogy elárulták, ő is feláldozza önmagát: könnyeivel küszködve elzavarja embereit, hogy aztán egymaga nézzen szembe a halállal. A körbevett kocsmából még felhívja Tsukamoto-t, és elmondja neki, mennyire csodálja őt, valamint hogy a találkozásuk óta arra vágyott, hogy testvérévé fogadhassa.
Miyahara karakterének kettősége, Wakayama személyében tökéletes közvetítőre talált. (Hatalmas tehetségét mi sem mutatja meg jobban, mint ha összevetjük ezt a szerepet a pár évvel későbbi Magányos farkas és farkaskölyök sorozat szótlan és megtört roninjával.)
Sugawara mellett egy hasonlóan rövid szerep erejéig találkozhatunk még Fukasaku másik későbbi állandó színészével, Noboru Ando-val is, mint a félkarú ex-jakuzafőnök, Ooba. Ando aztán zsigerből tudja, hogy milyen jakuzának lenni, lévén maga is az volt egykoron. Talán már mondanom sem kell, hogy Ooba rövid szereplése szintén önfeláldozással ér véget.

A komplex történet könnyebb megértését, feliratokkal, ún. freezing frame, azaz kimerevített képek, és narrátor alkalmazása segíti. Ez valóban hasznos, de az igazi haszna majd csak az agyoncsűrt-csavart cselekményű, és megszámlálhatatlanul sok szereplőt felvonultató jitsuroku filmeknél lesz. A film tempója kimondottan gyors, de a történet mégis könnyen követhető. Bár a szokottnál véresebb és brutálisabb jakuzafilmek korábban is készültek már, Fukasaku ezen alkotása jócskán túltesz elődein. Egymást érik a véres leszámolások, verekedések, tucatnyi embert mészárolnak le pillanatok alatt. Nyers és kíméletlen film ez, de az igazat megvallva, mindez még csak a közelében sincs a rendező későbbi klasszikusainak vérbőségéhez.

A Japan Organized Crime: Boss az egyik legnagyobb jakuzafilm-klasszikus. Igazi pre-jitsuroku, és poszt-ninkyo eiga. Fukasaku életművének jakuzafilmes szakaszát érdemes ezzel a tökéletes remekművel kezdeni. De ha másért nem is, akkor Wakayama brillírozásáért mindenképpen.