2008. szeptember 17.

GONIN (1995)

Rendezte: Takashi Ishii

Takashi Ishii közel sem olyan termékeny rendező mint Miike, csekély számú filmográfiájában azonban még így is számos kultuszfilmet találhatunk, sajátos filmes látásmódja miatt pedig őt is nyugodtan a legjobb kortárs japán rendezők közé sorolhatjuk. Ishii a 70-es években még mangákat írt és rajzolt, bár igazából mindig is a filmkészítés vonzotta. Amikor a 80-as években az Angel Guts című sikeres horror manga sorozatát filmre vitték, lehetőséget kapott rá, hogy a széria ötödik epizódját megrendezhesse, és Ishii innentől fogva már csak a filmezésnek élt. Eleinte főleg horror és pinku filmeket forgatott, az igazi kritikai és szakmai elismerést azonban egy 1995-ös kíméletlen gengszterdráma hozta meg számára: a Gonin, vagyis az Ötök.

Bandai (Koichi Sato) egy éjszakai klubbot vezet, és közben rengeteg pénzzel tartozik a Jakuzának. Miután a fizetési határidőig nem tudja előteremteni a pénzt, kétségbeesett lépésre szánja rá magát. Hozzá hasonló lecsúszott szerencsétlen alakokból csapatot szervez, majd együtt kirabolják a jakuzák főhadiszállását. A jakuzák persze ezt nem hagyják válasz nélkül, és két kegyetlen bérgyilkost küldenek a banda után.

A film főhősei egytől-egyig félrecsúszott sorsú hétköznapi emberek, illetve kisstílű bűnözők, akik valamilyen módon csapdába estek, méghozzá többnyire a pénz csapdájába. Bandai egykor sikeres énekes volt, életét a Jakuza tette tönkre, és most már a klubja is kockán forog. Ogiwara-t (Naoto Takenaka) elbocsátották a cégétől, és azóta nem mer hazamenni a családjához. Telefonon azt hazudja nekik, hogy egy másik városban van kiküldetésen. Hizu (Jinpachi Nezu) rendőr volt, az ő karrierjét a szerencsejáték tette tönkre, azóta kidobóember egy ócska bordélyban. Jimmy (Kippei Shiina) lepattant junkie, aki csak el akar menni Japánból thai barátnőjével együtt. Mitsuya (Masahiro Motoki) pedig egy csaló, aki homoszexuális üzletembereket csábít el, majd ver át. Ezt a kilátástalanság szélére sodródott társaságot könnyen rá lehetett venni, hogy részt vegyenek a rablásban. Közülük igazából csak Hizu mondható profinak, a többiek mind forrófejű amatőrök. Az eleinte ügyetlen és szánalmas társaság a rablást követően kétségbeesett űzött vadként lesz kénytelen menekülni a bérgyilkosok elől.

Takashi Ishii munkássága sok esetben Miike-éhez hasonlítható, még ha Ishii kevésbé szélsőséges eszközökkel is dolgozik. A különleges képi és hangulati megoldások, a bizarr karakterek, a rendhagyó és sokkoló jelenetsorok ugyanúgy beletartoznak Ishii kelléktárába is. Remek példa erre a jelenet, amikor Ogiwara hazatér a családjához. A rendező itt még a nézőket is alaposan megzavarja, amikor is megjelenik Ogiwara kislánya, és apja kérésére elkezd játszani a nyitott ajtó mögött lévő zongorán, holott ekkor már erősen gyanítható, hogy a házban valószínűleg valami szörnyű dolog történt. Majd amikor a férfi kicsit később becsukja az ajtót, meglátjuk a zongorára borult kislány véres holttestét. Ogiwara-n eközben teljesen eluralkodik a téboly, és mintha nem is akarna tudomást venni a tényről, miszerint az egész családját kiirtották. Ami a karaktereket illeti, a Miike-i párhuzam itt is helytálló. Bár már az ötök némelyike is kimondottan sajátos figura (főleg Mitsuya), a Takeshi Kitano által megformált homoszexuális bérgyilkos minden bizonnyal a film legbizarrabb és ezáltal legemlékezetesebb alakja. (A homoszexualitás szintén Miike-t juttatja eszünkbe. A Gonin-ban Kitano félszemű bérgyilkosa Ogiwara meggyilkolása után gyakorlatilag megerőszakolja saját, fiatalabb társát, valamint a Mitsuya és a Bandai közötti kapcsolat is eléggé félreérthetetlen.) Mintha Kitano valamelyik korábbi saját jakuza karakterét csavarta volna meg egy kissé. Nyugodt és sztoikus, ugyanakkor félelmetes és megállíthatatlan gyilkológépként jelenik meg, aki az utolsó pillanatig nem adja fel.

A kicsit lassan és döcögősen induló film a rablástól kezdve válik egyre komorabbá és feszültebbé, a korábbi könnyed, néhol még humorosnak is mondható hangulat ekkor már teljesen eltűnik, és helyüket a véres, brutális erőszak és a kétségbeesett meneküléssel járó dráma veszi át. A film csúcspontja a jakuzákkal való végső leszámolás, ami után még mindig hátra van a nagyszerű befejezés is, amivel azt hiszem mindenki teljesen elégedett lehet.

A Gonin-t sokszor emlegetik úgy, mint afféle válasz Tarantino-ra és a Ponyvaregényre, de ezt sürgősen felejtsük el, mindez csak ócska reklámszlogen a laikusoknak. Japánnak és Ishii-nek aztán végképpen nincs miért válaszolnia bármely amerikai rendezőnek vagy filmnek is. Takashii Ishii filmjének története talán kissé egyszerű és többnyire meglepetésmentes, de a kiváló érzékkel megteremtett neo-noir hangulat (Ishii-re jellemző látványvilág: éjszakai neonfények által megfestett, esőáztatta utcák, sikátorok, sötét és elhagyatott épületek, stb.) miatt joggal tarthatjuk a 90-es évek egyik legnagyobb japán kultuszfilmjének. A rendező egy évvel később készített egy második részt is (folytatásról ugye nem beszélhetünk), amiben már egy nőkből álló öttagú csapat szerepel.

A DVD Magyarországon is megjelent. Forgalmazza a Black Mirror Kft.

A sorozat további részei:

Gonin 2 (1996)

7 megjegyzés:

Névtelen írta...

ismét egy re,mek írás, Chavez! Gratula!

1-2 dolog, ami eszembe jutott...
azt honnan tudjuk hogy nem Ogiwara írtotta ki a családját?
és az sem egyértelmű nekem, hogy a Kitano játszotta karater "pure" homoszexuális...
mindenesetre egy igazán zavarbaejtő, de méregerős darab, második film amit megnéztem a most indult jakuza-évadom keretében, az első a DOA volt...:-P

Chavez írta...

Ogiwara miért nyirta volna ki a családját? Lökött volt, de nem ennyire. Az őrület akkor kezdett elhatalmasodni rajta, miután megtalálta a holttesteket. (Érdekes árulkodó jel egyébként a zümmögő legyek, amikkel még Ogiwara viaskodik is egy kicsit.)
És a bérgyilkosok hirtelen megjelenése is azt sugallja, hogy ők végig a házban voltak, csak megvárták, míg Ogiwara felfedezi a hullákat. Gondolom ezzel akarták előtte egy kicsit kínozni még.

Hogy Kitano pure homoszexuális-e, az tényleg nem egyértelmű, de számomra azért nyilvánvaló. A karaktere domináns, egyszerre zsarnokoskodott fiatalabb társa felett, ugyanakkor szerelmes is volt bele, és meg is siratta a végén. Mitsuya is hasonló figura, bár ő tényleg inkább tűnt biszexuálisnak. Ők amúgy a posztmodern jakuzafilmek jellegzetes karakterei. Miike-nél még fogsz hasonlóakkal találkozni bőven. :)

Névtelen írta...

hát, nekem simán belefért, hogy ő nyírta ki őket...
a hullák állapota sem azt sugalta (a legyek sem), hogy frissek volnának... az igazi kivégzés, először azt hiszük üzletember, aztán megtudjuk, csak hazudik a családjának, végül kiderül már családja sincs...
csak egy ötlet! :-)

Chavez írta...

De jó, hogy végre itt is van komment!

Na, megnéztem a jelenetet, és lehet, hogy igazad van. Ogiwara reakciója eleinte arra utal, hogy mások ölték meg, mivel csak akkor kezd el megbolondulni, amikor meglátja az ajtó mögött a kislánya holttestét (a néző ekkor még nem látja a hullát), bár lehet, hogy skizofrén, de akkor arra korábban is utaltak volna.
De később a fiatal bérgyilkos viszont megkérdezi Kitano-tól, hogy "vajon a kislányt is ő ölte meg? Hogy képes egy szülő megölni a saját gyerekét?" Kitano ekkor meg kiakad a gyerekre.

Namármost az sem kizárt, hogy még a jakuzák ölték meg korábban a családot, de az is lehet, hogy csak Kitano volt, és a fiatal srác ezt nem tudja. És persze lehet, hogy Ogiwara volt, aki az elbocsájtása után megkattant.

Talán ez pont egy ilyen direkt nyitvahagyott dolog akar lenni!

Várom a sok-sok kommentelő véleményét az esetről! :D

frank írta...

Chavez, tudod mi van a sokk fórummal?

Chavez írta...

Feri se tudja. :( Rákérdezett a szolgáltatónál, de még nem kapott választ.

Névtelen írta...

A rendezői változatban (itthon nem az jelent meg) egyértelmű,hogy az apa írtotta ki a családot az 1. este után baseball ütővel.