PALE FLOWER (1964)

Kawaita Hana

Rendezte: Masahiro Shinoda

Doomed love...Yakuza style

Az európai Új Hullám a 60-as évekre Japánt is elérte. Az éppen átalakulóban lévő japán filmgyártásra főként a francia Új Hullám hatott, és az ennek nyomán odaát csak "Nuberu Bagu"-nak hívott új filmirányzat több, már korábban bizonyított rendezőt csábított magával, de számos új alkotó nevét is sikerrel hozta be a köztudatba. Ezek az új szemléletű filmek jelentősen különböztek a korábbi, hagyománytisztelő felfogásban készült japán filmektől, témájukat és megvalósításukat tekintve bátrabbak, modernebbek lettek. Egyre több szerzői film született, melyek sokszor politika- és társadalomkritikától sem voltak mentesek. A ninkyo-eigáknak köszönhetően a jakuzák ekkor már egyre gyakoribb és egyre népszerűbb szereplői voltak a kor filmjeinek, és előfordult, hogy az új irányzat mesterei is felhasználták őket alkotásaikban, bár kevésbé idealizált alakjukban. A Masahiro Shinoda rendezte Pale Flower is egy igazi avantgárd jakuzafilm, ezért a hagyományos jakuzafilmek rajongóinak csak óvatosan ajánlható.

A rendező sajátos látásmódját bíráló forgatókönyvíró közbenjárásának köszönhetően a Pale Flower hónapokig tiltólistán volt, ám bemutatása után nem sokkal már a kor fiataljainak és a japán Új Hullám egyik kultikus filmjévé vált. A Shintaro Ishihara regényéből készült film egy a 60-as évekre oly jellemző nihilista filmalkotás. Főhőse Muraki (Ryo Ikebe) egy lelkét vesztett, csalódott ember, aki szabadulása után nem találja a helyét a világban, úgy érzi, hogy az nem változott semmit, amíg ő börtönben volt (egyedül a klánja, aki közben békét kötött a korábbi riválisával), unalmában ezért szerencsejátékkal próbálja tölteni az időt. A szerencsejáték-barlangban aztán meglátja, majd megismeri a fiatal és gyönyörű Saeko-t (Mariko Kaga), aki azonnal rabul ejti a férfit. Muraki már az első alkalommal furcsa vonzalmat kezd érezni iránta, a lány tekintetén ugyanis látja, hogy ő is egy hasonlóan elveszett lélek. Saeko azonban megpróbálja ezt az egyhangú életet „felpörgetni”, izgalommal megtölteni, még ha veszélyes módon teszi is ezt (autóversenybe kezd az éjszakai utakon, a kábítószerek kipróbálásával kacérkodik, nagy pénzekben játszik). A férfinak imponál a lány viselkedése, csodálja és egyben irigyli is, annak ellenére, hogy mindvégig egy megfejthetetlen titok is marad a számára. (Saeko időnként eltűnik, majd egy másik férfival látja együtt, de Muraki-t komoly aggodalommal tölti el a lány körül időnként feltűnő titokzatos férfi is, akiről mint később megtudja, egy drogos kínai gengszter.) Kapcsolatuk nem is igazából szerelem, nem is pusztán testi vonzalom, sokkal inkább egyfajta lelki összhang, a férfi idővel szinte függővé válik tőle. Mikor rájön, hogy ez az önpusztító életvitel ugyanúgy nem vezet sehová, Muraki úgy dönt, hogy magára vállalja a rivális klán vezérének megölését, ami egyenlő a börtönbe való visszakerüléssel. Utolsó találkozásukkor felajánlja Saeko-nak, hogy ha a drognál is nagyobb izgalomra vágyik, akkor nézze végig a gyilkosságot. A két ember különös kapcsolata végül az egyikük számára sem hoz megváltást.

A nagyszerű Ryo Ikebe méltánytalanul vált a jakuzafilmek szinte állandó másodszereplőjévé, a Pale Flower-ben nyújtott alakítása is jól mutatja, hogy mennyivel többre érdemes egy színész is volt ő. Sztoikus karaktere a film-noir-ok klasszikus főhőseinek jakuza változata. Laza mégis elegáns, megkeseredett, magányos és kissé melankolikus figura, aki saját útját keresi, miközben egy nő hatása alá kerül.
A film tempója lassú, darabos, a szerencsejátékos részeknél kimondottan vontatott, bár ezen jelenetek önmagukban is beszédesek. A noir-os fényjátékok, a hatásosan beállított képek, az abszurdba hajló álomképek és Toru Takemitsu feszültséggel teli zenéje erősen meghatározzák a film sötét, keserédes hangulatát. A Pale Flower nem egy hagyományos jakuzafilm, itt nincsenek tetovált hátak, véres leszámolások, giri-ninjo válaszút, sem enka-ének. Muraki itt nem egy erőszakos rivális klánnal küzd meg, hanem saját lelkével viaskodik.

A Pale Flower inkább egy kiváló nihilista pszichodrámának, egy lenyűgöző művészi film-noir-nak tekinthető, mintsem egy izgalmas modern jakuzafilmnek. Türelem és nyitottság szükségeltetik hozzá, de ezeket bőven meghálálja, mivel a megtekintése után egy igazi műalkotás élményével leszünk gazdagabbak.