2008. július 10.

BRUTAL TALES OF CHIVALRY 1 (1965)

- Showa Zankyo-den
- Remnants of Chivalry in the Showa Era
- Brutal Tales Of Chivalry - Black Market Game


Rendezte: Kiyoshi Saeki

A ninkyo filmek legnagyobb sztárja kétség kívül Ken Takakura volt, aki ezeknek a lovagias jakuzafilmeknek köszönheti azt, hogy mára az egyik legnagyobb Japán filmsztárként tartják számon. A szerényen csak „a japán Clint Eastwood”-nak hívott Takakura az Abashiri Bangaichi (Abashiri Prison) széria magányos antihőseként hívta fel magára a figyelmet, az ezzel egyidőben forgatott Showa zankyo-den (The Brutal Tales Of Chivalry) című sorozat nyitó epizódja pedig pillanatok alatt szupersztárt faragott belőle. Így aztán az első részt rövid időn belül, még további nyolc epizód követte, egymástól független történetekkel, de mindegyik Takakura főszereplésével. A Black Market Game alcímmel ellátott nyitó epizód a ninkyo filmek egyik legnagyobb klasszikusának tekinthető, a Takakura által megformált sztoikus, higgadt karakter pedig ezekután a színész és egyben a műfaj egyik védjegyévé is vált.

Két évvel járunk a Japán fegyverletétel után. Iwasa, a Shinsei család feje szeretné megszerezni a Kozu család felügyelete alá tartozó piacteret. Ezért megpróbálja rávenni Kawada-t, a Kozu család idős főnökét, hogy csatlakozzon a korrupt kereskedőkből álló szövetségükhöz. Kawada azonban nem akar a feketepiacról származó árukkal foglalkozni, ezért visszautasítja az ajánlatot. Nem sokkal később rálőnek, és halálosan megsebesítik. Az idős Oyabun a halálos ágyán lediktálja a végakaratát, amiben utódjának kinevezi Seiji Terajima-t (Ken Takakura), valamint kiköti, hogy a család ezentúl semmilyen erőszakos konfliktusban sem vehet részt. Seiji éppen ekkor tér haza a háborúból, és kinevezése után tartja is magát elődje akaratához, így emberei legnagyobb sajnálatára úgy dönt, hogy a nem állnak bosszút a néhai főnökért. A Shinsei közben egyre durvább eszközökhöz nyúl, a szegény árusokat átcsábítja, megveri a Kozu embereit, de még a gyilkosságtól sem riadnak vissza. Seiji azonban továbbra sem hajlandó erőszakos lépésre szánni magát, ami miatt már-már meginogni látszik emberei lojalitása is. Becsületes kereskedők egy csoportja pénzt ad Seiji-nek egy korszerűbb, fedett piactér építésére, amivel könnyen visszacsábíthatná az árusokat. Ám egy szabotázsakció keretén belül a Shinsei emberei felgyújtják az építkezést, és a tűzben meghal a Kozu család egyik embere is. Ekkor úgy tűnik, hogy végleg betelt a pohár Seiji-nél, és kénytelen megszegni elődjének tett ígéretét.

A vérben tocsogó jakuza történetekhez szokott nézők valószínűleg nehezebben barátkoznak meg a ninkyo-eigák visszafogottságával. Pedig ezeknek a régimódi gengszterfilmeknek egyáltalán nincs miért szégyenkezniük. Az igaz, hogy jóval higgadtabb tempóval bírnak, a történetek nagyrészt ugyanarra a kaptafára készülnek, és még a karakterek sem mutatnak túl sok változatosságot, de mindezek ellenére van bennük valami, ami miatt képesek kiállni az idő próbáját.

Mint ahogyan általában a ninkyo filmek, a Brutal Tales Of Chivalry fő témaköre elsősorban a becsület, tisztesség, lojalitás és természetesen a jakuza-kódex, vagyis a Jingi szabályai köré épül. A fő konfliktus tehát a klasszikus giri/ninjo problematika, vagyis hogy Seiji tartsa-e magát a végakarathoz, avagy azt megszegve állítsa meg az erőszakot, és szerezze vissza a család becsületét?
Seiji főnökké való kinevezése után máris a lehető legnehezebb helyzetbe kerül. Meg kell felelnie az embereinek, a halott főnök utolsó kívánságának, ráadásul még azzal is szembe kell néznie, hogy egykori szerelme Aya megházasodott, amíg a férfi a háborúban volt. Merengő, érzelmektől mentes ábrázata tehát olyan embert rejt, akinek szívében komoly viharok dúlnak. Seiji jakuza létére tökéletesen pozitív hős. Számára minden egyes emberének élete ugyanolyan fontos. Amikor egyik emberét elrabolják (Masa szerepében a mára már szintén legendának számító Hiroki Matsukata), akkor egyedül, fegyvertelenül indul el a kiszabadítására, a család véres bosszúra szomjazó többi tagjának megtiltva, hogy csatlakozzanak hozzá. A Shinsei főhadiszálláson a rivális család egyik embere hiába lő bele Seiji karjába, az elszánt és rettenthetetlen férfit ez sem állítja meg. Úgy viszi haza emberét, hogy nem hogy nem szegte meg a végakaratban leírtakat, de tulajdonképpen még meg is alázta ellenfeleit.

A könnyen követhető történet néhol kisebb mellékszálakra bomlik, melyek aztán végül egytől-egyig újra összeérnek. A film legelején például megismerhetjük Kazama-t (az ugyancsak legendás Ryo Ikebe - The Executioner I-II), a másik városból érkezett jakuzát, aki elveszett nővérét jött megtalálni. A Kozu család vendégül látja a férfit, és bár jó barátságot köt Seiji-vel, Kazama szinte végig a háttérben marad, nagyobb szerepet igazából majd csak a film végi kulcsjelent során kap. Aya új férjét, Ishioka-t pedig folyamatos bűntudat gyötri, amiért családja üzleti kapcsolatban áll a Shinsei-el. A tisztességes jakuza tudja, hogy mindez a családja jóléte miatt elkerülhetetlen volt, mégis becsületbeli ügyként kezeli a dolgot, és ezért később még az életét is hajlandó feláldozni.

Mivel oldschool jakuzafilmről van szó, érthető, hogy jóval idealizáltabb a háború utáni gengszterekről alkotott kép. Több a túl teátrális jelenet, illetve a könnyes szemű szentimentalizmus, ám mindezek ellenére sem tekinthető csak egy egyszerű nosztalgikus melodrámának. A film az akciók és a mozgalmasság tekintetében sem teljesít rosszul, bár a jitsuroku filmekhez képest még jó pár literrel kevesebb a művér. Természetesen a kulcsjelenet maga a filmet lezáró leszámolás, mely egy gyönyörűen megkomponált jelenetsor, amiben a szokott módon kardok és pisztolyok feszülnek egymásnak, tetovált férfiak kezében.

A ninkyo filmek semmivel sem kevesebbek későbbi társaiknál, mindössze egy másik kor szülöttei, éppen ezért más felfogásban is készültek. Kevésbé akcióorientáltak, sokkal több bennük a tradíciókra kihegyezett, még a szamurájfilmekből átörökített eposzi jelleg. Érdemes a ninkyo filmekkel való ismerkedést ezzel a sorozattal kezdeni, mert az azóta már nemzetközi elismertséget is kivívó (Fekete Eső, Jakuzák) Ken Takakura kiváló játéka, és a film kellemesen régimódi hangulata teljesen alkalmas rá, hogy a lovagias jakuzafilmek irányába fordítsa a tekintetünket.

A sorozat további részei:
- Brutal Tales Of Chivalry 4/9: Blood Stained Tattoo
- Brutal Tales Of Chivalry 5/9:
- Brutal Tales Of Chivalry 6/9:
- Brutal Tales Of Chivalry 7/9:
- Brutal Tales Of Chivalry 8/9:
- Brutal Tales Of Chivalry 9/9:

5 megjegyzés:

Névtelen írta...

Nonémáa, az ember nem néz oda egy percre oszt mingyá frissítés történik :-D
Ha jól értem, most egy moralizáló yakuzáról olvastunk? Adott szó vs yakuza kódex!? Mindez a háború utáni gazdasági válság idején...
Ha picivel kicsit többet melóztak volna a forgatókönvön, talán meg lehette volna oldani, hogy az adott szava is megmaradjon: pl két banda egymás ellen kijátszásával, vagy mittudomén.
tetsuetős forma eza tömörebb összefoglaló, de talán picit sok a kép.

H

Chavez írta...

Moralizáló jakuza bizony, a ninkyo filmekben főleg ilyenek vannak. A maradi szamurájerkölcsiség az modernebb, és egyre erőszakosabb új generáció ellen.

Ja, a képekből vissza is akarok venni, mert rohadt sok velük a meló. :)

Névtelen írta...

Hát ha visszatekintünk kicsit az időben a szamurájelkölcsiséggel messzire nem jutottak. :-(
Elég nosztalgikus hangvételű lehet akkor ebből a szempontból. :-)

H

Chavez írta...

Nosztalgikus, de azért szerencsére nem ósdi!
Tisztesség, becsület, önfeláldozás!

Oldfan írta...

Korrektül felépített film a régi idők stílusában. Itt az akciók még a történetet szolgálják, mely valós embereket mutat meg a háború után küszködő, átalakuló Japánban. A régi és az új jakuza erkölcsiség összecsapása a lassabb tempó ellenére is igen élvezetes, nem csekény mértékben a remek színészi alakításoknak köszönhetően. A magyar felirat stílusában igazodik a mozi hangneméhez, megkönnyíti a ráhangolódást. Én úgy érzem, a film megérte a ráfordított időt, kellemesen szórakoztam.