Honor Among Brothers 2 (1966)

 

- Zoku Kyodai Jingi 

Rendezte: Kosaku Yamashita

A Saburo Kitajima enka-énekes nevével fémjelzett ninkyo sorozat első része egy teljesen átlagos, nem túl emlékezetes alkotás, minden benne volt ugyan, amit a klasszikus ninkyo alaprecept előír, de csakis annyi, semmi extra fűszer. A sorozat második darabja is pont ez alapján a recept alapján készült, és még a sztori is mutat némi hasonlóságot, az egyetlen, amiben ez a film jelentősebben különbözik az előzőtől, hogy ez már színes.

 

Az Umehara egy kis létszámú és szegény, de dolgos jakuzacsalád Joshuban, és éppen a háború szélén állnak az arrogáns Iwasa családdal. Ebben a vészterhes időben érkezik vendégségbe az Umehara családhoz két vándorló szerencsejátékos is. Kozakura Seiji (Saburo Kitajima) és Inagami Chojiro, másnéven Choji a Gyilkos (Koji Tsuruta), aki egyben az Umehara főnök kisfiának igazi apja is. (A vándorló életmód miatt gondolta úgy, hogy jobb, ha Umehara és felesége neveli fel a kisfiút a sajátjaként.) Hiába próbálja meg a mindkét oldal által nagy tiszteletben tartott Fujigaya (Hideo Murata, szintén rendkívül népszerű enka-énekes volt) főnök fenntartani a békét, Iwasa szeretné átvenni az egész város irányítását, ezért megpróbálja kiprovokálni a háborút. Seijinek és Chojironak végül nem marad más választása, mint megakadályozni azt, ezért saját kezükbe veszik a dolgot és persze a kardjaikat.

Csak a szokásos: vándorló jakuza érkezik a kisvárosba, ahol a jó, de csóró klán próbál meg hidegvérrel ellenállni a gonosz, nagyhatalmú klán intrikáinak, majd néhány provokáció és áldozat után végül a film elején érkező férfi(ak) hősies önfeláldozásuk során vérontással zárják rövidre a konfliktust.

A film egy viszonylag érdekes indítás után a végéig erősen visszafogott marad. A történet, mint látjuk újdonságokat, meglepetéseket nyomokban sem tartalmaz, mégis azt gondolom, hogy láttam már unalmasabb ninkyót is. A legnagyobb baj, hogy akciót menetközben nem is kapunk, a kisfiú és Choji kapcsolata kidolgozatlan és felesleges, a Seijivel együtt érkező Ken, a puskagolyó nevű komikus karakter pedig teljesen belerondít a film egyébként komor hangulatába, még szerencse, hogy kevés játékidőt kapott. 

Az alapvető becsület, büszkeség, önfeláldozás, jakuzakódex szerinti életvitel témaköröket rendesen körbejárja a film, bár annál a résznél már kissé megcsömörlik az ember, amikor az Iwasa egyik lelkiismeretes és önfeláldozásra hajlandó tagja a sikertelen merényletkísérlete után (Iwasa megbízásából látszólag Fujigaya életére tört, de valójában inkább öngyilkosságra készült), haldoklás és könnyek között még testvérévé fogadja Seijit. A férfinak pont annyi ideje maradt még hátra a földi létből, ami a Sakazuki ceremónia lebonyolításához szükségeltetik, majd annak befejeztével el is hunyt. Az ilyen túlcsorduló érzelmekkel teli színpadias jelenetek az európai ízlésvilágba szocializálódott filmrajongók számára sokkal nehezebben tolerálhatóak. 

Kitajima (aki néhol már-már félelmetesen hasonlít Jet Li-re) korrekt színész, de vonzereje a nullával vetekszik, Koji Tsurutát azonban mindig élmény látni, még akkor is, ha ugyanazt a karaktert hozza sokadjára is. A film végi mészárlás szerencsére felrázza kissé az egészet, de a befejezése ismét elég geilre sikerült. 

Átlagos, alkalmi ninkyo az unalomig ismert klisékből, ami valószínűleg hamar el fog tűnni az emlékezetünkből. A sorozat későbbi részeiben már Bunta és Wakayama is fel-fel bukkan, szóval még nem adtam fel a reményt, de persze a ninkyo esetében korlátozottak a lehetőségek, így ők sem tudnak csodát művelni.

A sorozat további részei:

- Honor Among Brothers