2010. február 18.

A YUBITSUME


Ejtsd: Jubicume (指詰め), jelentése "ujj rövidítés". Szokták "yubi o tobasunak" vagyis kb. a repülő kisujjnak is hívni, bár ezen kívül is még számos elnevezést használnak rá az argóban.

A filmekből ismert öncsonkítás eredete több évszázadra tekint vissza, és a bakutók, vagyis a szerencsejátékból megélni próbáló jakuzák körében volt leginkább elterjedt. Ez a rituális szertartás valójában a szeppuku, azaz a szamurájok hasfelmetszésének jakuzákra szabott, és természetesen nem halálos kimenetelű változata. A szeppukuhoz hasonlóan a bűnök, a szégyen lemosását, az azoktól való megtisztulást szolgálta.

Annak idején, ha egy bakuto kisebb adósságot halmozott fel, amit aztán nem volt képes kifizetni, vezeklésképpen felajánlotta a bal kezének utolsó kisujjpercét. A csonkításnak köszönhetően a jakuza onnantól már kevésbé biztosan tudta csak tartani a kardot vagy a kést, így a harcokban jelentős hátrányba került. (A két kéz alsó három ujja fontos szerepet játszik a kard stabil tartásában.) Ezzel szerencsésebb esetben az adósnak sikerült kiváltania a tartozását, de előfordult (főleg jelentősebb összegeknél), hogy nem elégedtek meg ezzel a felajánlással, és a delikvenstől a pénzt is ugyanúgy követelték. (Ráadásul a szerencsejáték akkoriban szigorúan tilos volt, így a hatóságoknak nem volt nehéz beazonosítaniuk a szerencsejátékosokat.)


A 20. században a gengszterek már nem használtak kardokat, így a második világháború utáni időkben a yubitsume már a kisebb vétségek utáni bocsánatkérés gyakori eszköze lett a jakuzáknál. Elsősorban az alacsonyabb rangúak (katonák) kértek így bocsánatot feletteseiktől, de olykor az emberei által elkövetett baklövések miatt a kisebb főnökök is így próbáltak kiengesztelést nyerni az oyabunnál, vagy éppen ezáltal megváltani egyik emberük életét. A kisebb vétség sok mindent jelenthetett. Kötelességmulasztást, lebukást, parancsmegtagadást, elbukott akciót/üzletet, óvatlanságot, amit egy nemkívánatos rendőrségi razzia követett, szóbeli és tettleges sértést, kisebb árulást, vagy egy szövetséges klán valamelyik magasabb rangú tagját való inzultálás, de egy nagyobb bizalmat élvező jakuza esetében előfordult, hogy ennél valamivel súlyosabb esetben is megelégedtek ezzel az áldozattal. (Pl. ha nem tudta megvédeni a felettesét egy esetleges merénylettől.) Ezek sokszor a főnökök jóindulatán és a kobunnal ("gyermek", vagyis az alattvaló) fennálló kapcsolat minőségén is múlottak. Sok esetben mellékbüntetésként egy jelentősebb pénzösszeget is kértek a vétkestől. Komolyabb bűnök esetén természetesen ez a módszer sem volt elég ahhoz, hogy a bűnös életben maradhasson.

A yubitsume szertartása a következőképpen zajlik le. A bocsánatkérő egy tiszta, fehér kendőt terít le, majd bal kezét ráhelyezi, tenyérrel lefelé. Egy tantóval, vagyis egy éles késsel egyetlen, hirtelen mozdulattal levágja a kéz kisujjának utolsó percét a csonk felett. Mivel még ez a kis ízület is meglehetősen kemény, így gyakorlatilag az egész testsúllyal rá kell nehezedni a késre, hogy a csontot és az izmokat el tudja vágni a penge. Ezután a vétkező a levágott testrészt belehajtogatja a kendőbe, és a csomagot meghajlással együtt átnyújtja annak a feljebbvalójának, akinek a bocsánatkérés szólt. Miután ezt a főnök elfogadta, a jakuza csak ezek után gondoskodhatott a vérző csonk ellátásáról. A rituálét nem feltétlenül az oyabun színe előtt hajtották végre, a bűnbánó olykor úgy küldte el az eltávolított ujjpercet a főnöknek.


Ha az áldozati felajánlást elfogadták, akkor a jakuza megbocsájtást nyert, és immáron tiszta lappal folytathatta tovább az életét, tevékenységeit. Az illető ilyenkor csak testi megbélyegzésben részesült, a yubitsume elvégzése után a klán többi tagja már nem szégyeníthette meg. Amennyiben ugyanaz a jakuza később újabb kisebb vétséget követett el, a következő kisujjpercével kellett fizetnie érte, majd így tovább, akár a jobb kézen is folytatva.

Bár a yubitsume hagyománya a mai napig él, az újkori jakuzáknál már egyre ritkábban használatos. Ennek oka egyszerű, ahogyan a bakutók korában, úgy most is könnyen szemet szúr a hatóságoknak a hiányzó testrész, ilyenkor aztán előfordul, hogy az illetőt már csak emiatt is folyton ellenőrzik a rendőrök, és általában nem engedik külföldre utazni sem őket. Továbbá a visszavonult jakuzák civil életét is tovább nehezíti ez a jól látható hiányosság, mivel a közvélemény szemében ők továbbra is jakuzák maradnak, akiket nem látnak szívesen fürdőkben, üzletekben, kocsmákban. Éppen ezért Japánban jelenleg virágzik a műujj-gyártás ipara, amikor is sok jakuza a hiányzó ujjak, ujjpercek pótlásával igyekszik megszabadulni az árulkodó múlttól.

3 megjegyzés:

sonajw írta...

Az írás érdekes információkkal szolgál a laikusoknak, akik most ismerkednek a japán hagyományokkal.

Chavez írta...

Azért ez szerencsére nem japán hagyomány, csak maximum jakuza hagyomány. :)

© Pusztai Farkas írta...

Nagyon jó írás, perfekt!
Most már tényleg mindent tudunk a témáról, köszi!