HONOR AMONG BROTHERS (1966)

Kyodai Jingi
Family Obligations
Fraternal Honor

Rendezte: Kosaku Yamashita

A Kyodai Jingi egy egymástól független részekből álló oldschool jakuza széria a 60-as évekből. Bár a 9 részes sorozatban a műfaj és a korszak legnagyobb színészei közül is feltűnik jó néhány, a széria fő húzóneve azonban Saburo Kitajma volt, aki mindegyik részben szerepelt. Kitajima hazájában az egyik legsikeresebb enka-énekesként ismert, nem túl jelentős filmes karrierjének legnagyobb részét pedig pont a Kyodai Jingi filmek teszik ki. A filmben Kitajima mellett olyan legendás színészeket találhatunk, mint például Koji Tsuruta (Sympathy for The Underdog, Japan Organized Crime: Boss), vagy éppen a három generációs jakuzafilm sztár Hiroki Matsukata (A még mindig aktív Matsukata a ninkyo, a jitsuroku és a v-cinema filmek megbízható oszlopa volt, illetve még az a mai napig is.), a film egyik írója pedig a kultikus rendező, Norifumi Suzuki volt.

Az időpont 1919, a helyszín pedig a termálvizeiről nevezetes Kusama, ahol az arrogáns Kito csoport és a jóval mérsékeltebb Naruko klán között egyre feszültebb a viszony. Ide érkezik meg Katsuji Kijima (Kitajima), a vándorló jakuza, aki társával Goro-val együtt csalásból tartja fent magát. Katsuji szakítani akar eddigi életvitelével, mivel azt a célt tűzte ki maga elé, hogy megkeresi még sosem látott anyját Tokióban, de Goro rábeszéli, hogy még egy utolsó balhéban vegyenek részt. Katsuji a városban üzemelő két kaszinó közül azt választja, amelyik a Naruko klánhoz tartozik. Megismerkedik Yukichi-vel (Matsukata), a klán jövendőbeli vezetőjével, és a két férfi összebarátkozik, olyannyira, hogy Yukichi meg is kéri újdonsült barátját, hogy egy estére álljon be a kaszinóba az éppen megbetegedett osztó helyére. Katsuji és Goro az este folyamán összejátszanak, vagyis megpróbálnak csalni, de lebuknak. Goro elmenekül, Katsuji-t viszont elkapják. A helyszínen tartózkodó Kito főnök azonnali felelősségre vonást követel. Katsuji mindössze annyit kér még utoljára, hogy juttassák el a levelét Tokióba, az anyjához. Yukichi bár nagyot csalódott barátjában, mégis arra kéri a főnököket, hogy engedjék el őt, had találkozzon személyesen az édesanyjával. Az ötlet természetesen nem tetszik Kito-nak, de ekkor közbelép a szintén a Naruko vendégszeretetét élvező Fujikami (Tsuruta), és ő is arra kéri a Naruko főnököt, hogy adjon a megtévedt férfinak három napot, hogy Tokióba utazhasson. Ha pedig nem tér vissza, ő majd vállalja a következményeket. Naruko főnök végül elengedi Katsuji-t. A három nap alatt a két klán közötti hidegháború egyre jobban elmélyül, és minden azon áll, hogy Kijima visszatér-e, hiszen a Naruko klán becsülete és egy esetleges háború kitörése múlhat rajta. A Kito azonban pont ezt akarja, ezért megpróbálja megölni Kijima-t, mielőtt még visszaérne a városba.

A Honor Among Brothers nem meglepő módon pont arról szól, amit a címe is sugall, vagyis a becsületről. Az átlagos ninkyo filmekhez képest összetettebb és több rétegűbb sztorival bíró film egy hosszabb időszakot ölel fel, így a Katsuji visszatértéig tartó szakasz igazából még csak a film első fele, később pedig előfordul, hogy egy évet is ugrunk az időben.

Katsuji egy újonnan érkezett idegen, egy pitiáner csaló, aki visszaélt a vendégszeretettel és egy friss barátsággal, ennek dacára a vendéglátói mégis bizalmat szavaztak neki. Éppen ezért az utolsó utáni esély egyben hatalmas felelősséggel is jár számára. Hiszen nemcsak egy másik ember élete múlik rajta, de gyakorlatilag egy egész klán becsülete és sorsa is. A fiatal Yukichi azért áll ki Katsuji mellett, mert személyében nemcsak egy barátra, de egyben sorstársa is talált, ugyanis a megismerkedésükkor kiderült, mindketten árvák, ezért Yukichi jobban át tudja érezni barátja helyzetét. A titokzatos Fujikami indokai már kissé nehezebben érthetőek, bár ő is arra hivatkozik, hogy az ilyen nehéz sorsú, széthullott családból származó embereknek meg kell adni az utolsó esélyt. Katsuji meghatódik a történtektől, ezért (és mert Yukichi megmentette az életét a város határában az életére törő Kito jakuzáktól) a visszatérte után Yukichi testvérévé esküszik, és ettől fogva ő is a Naruko sorait erősíti.

A klasszikus ninkyo sémákat követve, a fő konfliktus itt is a gátlástalan bűnözői csoport, és a velük ellentétes előjelű, a jakuza kódexhez még mindig hű, békés és idealista klán között bontakozik ki. Az események vesztese ugyanis természetesen a tekintélyéből vesztett, kissé lejáratott Kito család, akik ezután minden eszközt megragadnak, hogy az eseményeket a saját javukra fordítsák. Megpróbálják pénzzel maguk mellé állítani Fujikami-t (akiről kiderül, hogy valójában ő egy Eiji, a hullócsillag néven ismert hírhedt jakuza), majd a visszatérő Katsuji életére törnek, végül pedig már odáig merészkednek, hogy megölik Naruko nagyfőnököt is, amire már a Naruko klánnak, pontosabban a klán új főnökének Yukichi-nek is reagálnia kell. Az események viszont nem feltétlen úgy alakulnak, ahogyan arra mi számítanánk.

A film semmiben sem tér el az ebben az évtizedben született „lovagias filmek” nagy átlagától, az ismert alapszituáció és az ismert karaktersablonok vonulnak fel benne, a film tempója ugyan a szokásos régimódi „udvariasságok” miatt darabos, de ezzel szemben számos kisebb, a korához képest látványos harcjelenet is található benne, bár a megszokott végső nagy leszámolás itt most kevésbé monumentálisra sikerült. A ninkyo filmekre nyitott emberek számára kétség kívül élvezhető (már csak a legendás színészek miatt is) alkotás, de tény és való, hogy nem tartozik a feledhetetlen ninkyo klasszikusok közé.

A sorozat további részei:

Honor Among Brothers 2

BRUTAL TALES OF CHIVALRY 2 (1966)

- Showa zankyo-den: Karajishi botan
- Brutal Tales Of Chivalry 2 - The Tale of The Chinese Lion and Peony Tattoo

Rendezte: Kiyoshi Saeki

Mint azt már többször is említettem, a ninkyo filmekre nem kimondottan jellemző a változatos alaptörténet valamint a fordulatos cselekményszövés, egy szinte végig azonos színészeket felvonultató széria esetében pedig még inkább ott az a bizonyos deja-vu érzés. A Brutal Tales Of Chivalry sorozat részei függetlenek egymástól, ugyanazon színészek minden alkalommal más és más karaktert és szituációt játszanak el, és valójában többnyire csak a nevek és helyszínek változnak. Így a széria második epizódjában is tulajdonképpen ugyanazt kapjuk, mint amit az elsőben. Tipikus ninkyo sablonsztorit, amiben a bűntudata által gyötört főhős végül egy öngyilkos küldetéssel áll bosszút az ő és szerettei életét megkeserítő tisztességtelen jakuzaklánon.

Ken Takakura-t ezúttal egy Hanada Hidejiro nevű vándorló jakuza szerepében láthatjuk, aki hogy megváltsa barátja és annak szerelmének életét, kénytelen egy szívességet tenni a Soda család főnökének Toramatsu-nak: meg kell ölnie a Sakaki család főnökét. Miután Hanada három év múlva kijön a börtönből, első útja a megölt férfi sírjához vezet, ahol találkozik az özveggyel Yae asszonnyal (Yoshiko Mita), és annak kisfiával. A férje halála óta Yae vezeti a főleg kőfejtésből élő Sakaki családot. Hanada összebarátkozik velük, de azt nem meri nekik elmondani, hogy igazából ő az, aki annakidején végzett a családfővel. Hogy valamelyest könnyítsen a kínzó lelkiismeretén, megpróbál kívülállóként segíteni a Sakaki családnak az egyre erőszakosabb Soda családdal szemben (a Soda a Sakaki kőbányájára pályázik, de mivel Yae inkább egy nagyobb vállalat ajánlatát akarja elfogadni, ezért a Soda folyamatosan szabotálni próbálja a bányászatot). Végül nem bírja tovább, és elmondja Yae-nek az igazságot, ami után természetesen a Sakaki család számára nemkívánatos személy lesz. Hanada éppen készül elhagyni a várost, amikor megtudja, hogy a Soda újabb akciójának következményeként egy ember meghalt a kőbányában. Hanada úgy érzi, hogy neki kell a dolgot lerendeznie a Soda klánnal, de ezúttal egyszer és mindenkorra.

Takakura karaktere, a megilletődött, ábrándos tekintetű vándorló jakuza, szinte tökéletesen azonos a Brutal Tales Of Chivalry első részében látottal. Ezúttal is afféle romantikus főhősként láthatjuk, aki ugyan a múltban elkövetett bűne miatt nem teljesen fedhetetlen, de alapjában véve egyenes jellem és nemes lélek, korábbi tettét is mások életének és a saját becsületének megmentése érdekében követte el. Hanada akarata ellenére is túl közel kerül egykori áldozatának családjához (a kisfiú már szinte pót-apaként tekint rá), ez pedig csak még jobban megnehezíti a dolgát. Az igazság feltárása utáni nyomasztó számkivetettség érzése, és a Soda család egyre erőszakosabb viselkedése következtében Hanada rájön, hogy lelki békéjének és alaposan megtépázott becsületének helyreállítására már csak egyetlen megoldás maradt, mégpedig az, ha ő maga tesz pontot az ügy végére, akár a saját életét is feláldozva. Az utolsó pillanatban ehhez segítséget is kap Mikami személyében. Mikami (Ryo Ikebe) a Sakaki család egyik távolba szakadt prominens tagja, aki éppen akkor ért haza, és a hírek hallattán egyből párbajra is hívja Hanada-t, ő azonban még nem hajlandó vele harcolni, időt kér, majd nemsokára úgy hozza a sors, hogy a korábban még párbajozni készülő felek végül szövetségessé válnak a közös érdek miatt.

A második rész tempója most kicsit lassabb, ezzel szemben a végére sűrített akciójelenetsor már annál grandiózusabb és véresebb. A végső összecsapás ezúttal két részletben zajlik: Soda család főhadiszállásán, és végül a kőbányában, ahol Hanada végre szembekerül Toramatsu főnökkel, akivel nemcsak a Sakaki család zaklatása, de saját maga miatt is van elszámolnivalója. (Takakura és Ikebe pontosan ugyanolyan módon indul a végső leszámolás helyszínére, mint az előző filmben: a bazsarózsa tetoválású jakuzáról szóló dal kíséretében a két férfi a sötét utcán halad elszántan a végzetébe, miközben a kamera változatos perspektívákból mutatja őket.)

Bár a laikus szemnek érthető módon úgy tűnhet, hogy ez a sokadszorra használt történetsablon, és ez az idealizált, romantikus gengsztertípus (aki a film nagy részében még csillogó szemekkel és lányos zavarodottsággal néz a távolba, majd a film végén pedig láncaitól szabadult oroszlánként veti bele tetovált testét az ellenség sűrűjébe) hosszú távon unalmas, valójában a nyers és brutális végkifejletbe torkolló folyamatos erkölcsi vívódás valahogy mégis képes működni sokadszorra is. Talán a film lassabb első fele, és a szinte már túlzóan is brutális vég által teremtett erős kontraszt miatt, vagy talán a művészi igényű fényképezés, esetleg Takakura-szan vonzereje miatt, de a lényeg, hogy a Brutal Tales Of Chivalry sorozat ha nem is egyenletes, de folyamatosan magas színvonalat képes produkálni. A második epizód az első tükrében azonban most kicsit egysíkúbb és kevésbé újszerű, de még mindig nagyon szórakoztató egy alkotás.

A sorozat további részei:

- Brutal Tales Of Chivalry 1/9: Black Market Game

- Brutal Tales Of Chivalry 3/9: The Lone Wolf
- Brutal Tales Of Chivalry 4/9: Blood Stained Tattoo
- Brutal Tales Of Chivalry 5/9:
- Brutal Tales Of Chivalry 6/9:
- Brutal Tales Of Chivalry 7/9:
- Brutal Tales Of Chivalry 8/9:
- Brutal Tales Of Chivalry 9/9:

GONIN (1995)

Rendezte: Takashi Ishii

Takashi Ishii közel sem olyan termékeny rendező mint Miike, csekély számú filmográfiájában azonban még így is számos kultuszfilmet találhatunk, sajátos filmes látásmódja miatt pedig őt is nyugodtan a legjobb kortárs japán rendezők közé sorolhatjuk. Ishii a 70-es években még mangákat írt és rajzolt, bár igazából mindig is a filmkészítés vonzotta. Amikor a 80-as években az Angel Guts című sikeres horror manga sorozatát filmre vitték, lehetőséget kapott rá, hogy a széria ötödik epizódját megrendezhesse, és Ishii innentől fogva már csak a filmezésnek élt. Eleinte főleg horror és pinku filmeket forgatott, az igazi kritikai és szakmai elismerést azonban egy 1995-ös kíméletlen gengszterdráma hozta meg számára: a Gonin, vagyis az Ötök.

Bandai (Koichi Sato) egy éjszakai klubbot vezet, és közben rengeteg pénzzel tartozik a Jakuzának. Miután a fizetési határidőig nem tudja előteremteni a pénzt, kétségbeesett lépésre szánja rá magát. Hozzá hasonló lecsúszott szerencsétlen alakokból csapatot szervez, majd együtt kirabolják a jakuzák főhadiszállását. A jakuzák persze ezt nem hagyják válasz nélkül, és két kegyetlen bérgyilkost küldenek a banda után.

A film főhősei egytől-egyig félrecsúszott sorsú hétköznapi emberek, illetve kisstílű bűnözők, akik valamilyen módon csapdába estek, méghozzá többnyire a pénz csapdájába. Bandai egykor sikeres énekes volt, életét a Jakuza tette tönkre, és most már a klubja is kockán forog. Ogiwara-t (Naoto Takenaka) elbocsátották a cégétől, és azóta nem mer hazamenni a családjához. Telefonon azt hazudja nekik, hogy egy másik városban van kiküldetésen. Hizu (Jinpachi Nezu) rendőr volt, az ő karrierjét a szerencsejáték tette tönkre, azóta kidobóember egy ócska bordélyban. Jimmy (Kippei Shiina) lepattant junkie, aki csak el akar menni Japánból thai barátnőjével együtt. Mitsuya (Masahiro Motoki) pedig egy csaló, aki homoszexuális üzletembereket csábít el, majd ver át. Ezt a kilátástalanság szélére sodródott társaságot könnyen rá lehetett venni, hogy részt vegyenek a rablásban. Közülük igazából csak Hizu mondható profinak, a többiek mind forrófejű amatőrök. Az eleinte ügyetlen és szánalmas társaság a rablást követően kétségbeesett űzött vadként lesz kénytelen menekülni a bérgyilkosok elől.

Takashi Ishii munkássága sok esetben Miike-éhez hasonlítható, még ha Ishii kevésbé szélsőséges eszközökkel is dolgozik. A különleges képi és hangulati megoldások, a bizarr karakterek, a rendhagyó és sokkoló jelenetsorok ugyanúgy beletartoznak Ishii kelléktárába is. Remek példa erre a jelenet, amikor Ogiwara hazatér a családjához. A rendező itt még a nézőket is alaposan megzavarja, amikor is megjelenik Ogiwara kislánya, és apja kérésére elkezd játszani a nyitott ajtó mögött lévő zongorán, holott ekkor már erősen gyanítható, hogy a házban valószínűleg valami szörnyű dolog történt. Majd amikor a férfi kicsit később becsukja az ajtót, meglátjuk a zongorára borult kislány véres holttestét. Ogiwara-n eközben teljesen eluralkodik a téboly, és mintha nem is akarna tudomást venni a tényről, miszerint az egész családját kiirtották. Ami a karaktereket illeti, a Miike-i párhuzam itt is helytálló. Bár már az ötök némelyike is kimondottan sajátos figura (főleg Mitsuya), a Takeshi Kitano által megformált homoszexuális bérgyilkos minden bizonnyal a film legbizarrabb és ezáltal legemlékezetesebb alakja. (A homoszexualitás szintén Miike-t juttatja eszünkbe. A Gonin-ban Kitano félszemű bérgyilkosa Ogiwara meggyilkolása után gyakorlatilag megerőszakolja saját, fiatalabb társát, valamint a Mitsuya és a Bandai közötti kapcsolat is eléggé félreérthetetlen.) Mintha Kitano valamelyik korábbi saját jakuza karakterét csavarta volna meg egy kissé. Nyugodt és sztoikus, ugyanakkor félelmetes és megállíthatatlan gyilkológépként jelenik meg, aki az utolsó pillanatig nem adja fel.

A kicsit lassan és döcögősen induló film a rablástól kezdve válik egyre komorabbá és feszültebbé, a korábbi könnyed, néhol még humorosnak is mondható hangulat ekkor már teljesen eltűnik, és helyüket a véres, brutális erőszak és a kétségbeesett meneküléssel járó dráma veszi át. A film csúcspontja a jakuzákkal való végső leszámolás, ami után még mindig hátra van a nagyszerű befejezés is, amivel azt hiszem mindenki teljesen elégedett lehet.

A Gonin-t sokszor emlegetik úgy, mint afféle válasz Tarantino-ra és a Ponyvaregényre, de ezt sürgősen felejtsük el, mindez csak ócska reklámszlogen a laikusoknak. Japánnak és Ishii-nek aztán végképpen nincs miért válaszolnia bármely amerikai rendezőnek vagy filmnek is. Takashii Ishii filmjének története talán kissé egyszerű és többnyire meglepetésmentes, de a kiváló érzékkel megteremtett neo-noir hangulat (Ishii-re jellemző látványvilág: éjszakai neonfények által megfestett, esőáztatta utcák, sikátorok, sötét és elhagyatott épületek, stb.) miatt joggal tarthatjuk a 90-es évek egyik legnagyobb japán kultuszfilmjének. A rendező egy évvel később készített egy második részt is (folytatásról ugye nem beszélhetünk), amiben már egy nőkből álló öttagú csapat szerepel.

A DVD Magyarországon is megjelent. Forgalmazza a Black Mirror Kft.

A sorozat további részei:

Gonin 2 (1996)

OUTLAW KILLERS: THREE MAD DOG BROTHERS (1972)

Hito-kiri Yota: Kyoken San-kyodai

Rendezte: Kinji Fukasaku

Folytatva Kinji Fukasaku jakuzafilmjeinek kronológiai sorrendben való ismertetését, most egy kissé rendhagyó alkotáshoz érkeztünk el. Az Outlaw Killers: Three Mad Dog Brothers közvetlenül az eposzi jellegű és méretű The Yakuza Papers sorozat előtt készült, és sok tekintetben hasonlít a mester eggyel korábbi, ugyanazon évben készült filmjéhez, vagyis a Street Mobster-hez (valamint a későbbi Graveyard Of Honor-hoz is.). Fukasaku ezúttal egy némileg lazább, kissé komolytalanabb, néhol szinte már egyenesen vígjátékba illő jelenetekkel tarkított filmet forgatott, ezért meglepő lehet, amikor azt állítom, hogy ugyanakkor a jelen alkotásban a rendező és talán a 70-es évek egyik legerőszakosabb jakuzafilmjét tisztelhetjük. Ezekután az viszont már egy cseppet sem lehet meglepő, hogy a főszerepben újfent az isteni Bunta Sugawara-t láthatjuk, aki most talán még a Street Mobster Okita-jához képes is jóval indulatosabb és kezelhetetlenebb figurát hoz. A film közel másfél órája alatt szinte nem telik el úgy perc, hogy a Bunta által alakított karakter ne rontson rá valakire ököllel vagy bármilyen a keze ügyébe kerülő tárggyal. Ez a film 120 % Bunta!

Gondo (Bunta Sugawara) és Ohno (Kunie Tanaka) a Murai család két kisstílű katonája úgy akar nagyobb rangot és tiszteletet szerezni, hogy megölik a rivális Shinsei klán főnökét. Mivel Gondo volt aki szúrt, önként feladja magát a rendőrségen, és meg is kapja a 6 év börtönt érte. Szabadulásakor azonban kénytelen hatalmasat csalódni, mivel a kapuban az ünneplő klántagok helyett csak Ohno várja őt egyedül. Még nagyobbat csalódik, amikor megtudja, hogy a dolgok kissé megváltoztak és a két klán azóta békét kötött egymással. A férfi kihasználja a szabadságot, és társával gyorsan el is mulatják a főnöktől kapott nem túl nagy összeget, ami után hamar pénz nélkül maradnak, ezért megpróbálnak szerezni. Előbb a társaikból igyekeznek azt kissé nyers módszerrel kisajtolni, majd később erőszakkal átveszik egy illegális bordélyház irányítását, és közben beveszik maguk mellé társnak a hajléktalan jakuzát Taichi-t (Noboru Mitani) is. De a Shinsei család nem felejtette el Gondo-t, ezért bosszúból felnyomják a helyet a rendőrségen. A Murai családnál tartott rendőri razzia alaposan feldühíti a nagyfőnököt, aki megparancsolja, hogy azonnal zárják be a bordélyt, így Gondo és Ohno újra bevétel nélkül marad. Ekkor egy megzsarolt üzletembernek segítenek, úgy, hogy a zsarolókat elkergetik, majd utána ők maguk zsarolják meg az illetőt. A baj ezzel csak annyi, hogy mindezt a Shinsei területén teszik, és emiatt a két klán kapcsolata egyre feszültebbé válik. De Gondo gondoskodik róla, hogy a helyzet tovább súlyosbodjon, és ezzel sikerül veszélybe sodornia a már amúgy is nagyon törékeny békét. Hogy a háborút elkerülje, a Murai főnök megpróbálja megöletni az eszét vesztett férfit.

A film érdekes egyvelege a komédiának, a pinku eigának és természetesen a jakuzafilmeknek. A történetben ezúttal maga a szervezet kissé háttérbe szorul, a hangsúly inkább a három főszereplőre helyeződik. Gondo és Ohno két szürke kis lúzer, akik azt hiszik, hogy a rivális klán főnökének likvidálásával a nagymenők közé kerülhetnek. Kettejük közül Ohno az alárendelt, a merénylet során is csak szerencsétlenkedik, míg Gondo sokkal eltökéltebb, a nagyravágyása pedig megadja számára a bátorságot a tettek mezejére való lépéshez is. A szabadulás után Gondo nem is akarja leplezni csalódottságát. Úgy érzi, hogy neki több jár, a börtönben eltöltött 6 évért és a klán érdekében elkövetett gyilkosságért cserébe, és ezt nem is győzi elégszer hangoztatni, annak ellenére, hogy ez látszólag senkit nem érdekel, főleg mivel a gyilkosságot engedély nélkül követte el. A két férfi így aztán a saját útját kezdi járni, de szerencsétlenségük folytán nemcsak saját magukat keverik bajba, de az egész klánt is.

Márt az első saját üzletük, azaz a bordély működtetése sem indul problémamentesen. Mivel a kurvák visszataszítóak, ezért csinosabb nőket próbálnak meg erőszakkal rákényszeríteni a prostitúcióra. Ám az egyik fiatal nő viszont igencsak makacs, ezért Gondo rendszeresen elveri és megerőszakolja. A bordély bezárásakor azonban megsajnálja, és végül utcára teszi, de a szerencsétlen lány ekkor érthetetlen okból kifolyólag visszatér a társasághoz. Megmagyarázhatatlan kötődés alakult ki közte és a brutális férfi között. A balul sikerült zsarolási akció során Taichi-t megölik a Shinsei emberei, és saját főnökei újra alaposan letorkolják a két férfit. (Bocsánatkérésre kötelezik Gondo-t, de az a kisujjperc levágása helyett a saját kézfejébe vágja a kést.) Eddigre Gondo már teljesen kiszámíthatatlanná válik, eltaszítja magától Ohno-t, és megöli a Shinsei egyik kapitányát is. Innentől már nincs visszaút a számára. Főnöke ezért Ohno-val akarja megöletni, de ő képtelen ezt megtenni. Gondo ezekután szembefordul a saját főnökével.

Bunta olyan, mint akit rakéta-üzemanyag hajt, elképesztő méretű energiákat szabadít fel a játéka során. Karaktere a sztoikus ninkyo főhősök tökéletes invertje: az érzelmeit nem rejti el, sőt, a lehető leglátványosabban ki is mutatja azokat, legtöbbször gondolkodás nélkül cselekszik, és semmiféle szabály nem kötheti meg. Erőszakossága végtelen. Nőket ver és erőszakol, rátámad saját társaira is, egyik ellenfelét például (egy igencsak hatásosra sikeredett esős jelenet során) egy vascsővel veri halálra. Indulatossága a történet előrehaladtával egyre fokozódik, de Ohno sem sokkal különb. Ő a saját családjától akarja erővel elvenni a pénzt, majd a dolog odáig fajul, hogy végül a dulakodás közben a saját anyja végez vele. Eleinte a két férfi még erősen vígjátéki figura, Sugawara és Tanaka kissé rá is játszanak erre a szerepre. A film első képkockáin például láthatjuk, amint a gyilkossághoz kést vásárolnak egy üzletben, majd ott helyben próbálgatják, hogyan is kell majd a halálos szúrást bevinni, mindezt az eladónő legnagyobb rémületére. A további szerencsétlenkedéseik is erősen mosolyfakasztóak. De azért véletlenül se higgyük, hogy egy komédiával van dolgunk! A film során ezek a vígjátéki elemek fokozatosan eltűnnek, és egyre inkább egy feszült drámává alakul át a történet. A finis pedig ismételten az elkerülhetetlen és rengeteg vérben tocsogó teljes megsemmisüléshez vezet.

Fukasaku ezen filmje nem igazán sorolható be egyik stílusba sem. Erőszakossága folytán már bőven a jitsuroku filmek szintjét hozza, sőt, túl is mutat rajta, formailag azonban teljesen nélkülözi a dokumentarista eszközöket. Bunta jelenléte abszolút uralja a filmet, egyszerre laza és kőkemény, fellépései emlékezetesek (amikor az egyik jelenetben megjelenik egy szöges bottal a kezében, rajongói hátamon végigfutott a hideg), filmbéli agresszivitása félemetes, színészi játéka tudatosan erőltetett és ugyanakkor teljesen lenyűgöző. A film még a furcsa műfaji keveredése ellenére is közel remekmű. Bár a sztori itt is a megvadult jakuza sablonra épül, ezt mégis egy kicsit más tálalásban kapjuk. Bunta rajongóknak kihagyhatatlan!

YOUNG YAKUZA (2007)

Rendezte: Jean-Pierre Limosin

Kissé rendhagyó módon most egy dokumentumfilm kerül ismertetésre.

Az ifjúság mindenütt kallódik, még Japánban is, ebben ugye nincs is semmi meglepő. De az, hogy egy húsz éves, meghatározott jövőkép nélküli fiatal srác úgy próbál meg a létbizonytalanságból kilépni, hogy saját édesanyja bíztatására beáll egy évre a japán maffiához gyakornoknak, az azért nem szokványos. A francia Jean-Pierre Limosin dokumentumfilmje nemcsak a felnőttkor küszöbére érkezett Naoki saját maga választott sorsát követi, de ezzel egy időben betekintést próbál nyújtani egy kisebb jakuza klán mindennapjaiba is. A jakuzák a többi szervezett bűnözői csoporttal szemben jóval nyilvánosabban élnek, szokásaik, hierarchiai felépítésük kevésbé számít tabunak, így valamivel átfogóbb képet kaphatunk róluk, de természetesen aminek rejtve kell maradnia, az itt is rejtve marad. A Young Yakuza igazából azt mutatja meg, hogy a mai Japánban már sem a fiatalság, sem pedig a Jakuza nem olyan, mint egykor.

Bármennyire is abszurd, de pontosan a maffia az, ami Naoki számára lehetőséget adhat egy jobb életre. A szabadságáért cserébe ugyan, de itt fegyelmet, szorgalmat és tiszteletet tanulhat, és nem utolsó sorban van hová tartoznia. A fiatalokat ugyanúgy tanítják be, mint bármilyen más iskolában, bár néhány aspektusában akár a katonasághoz is hasonlíthatnánk. Formaruhát kapnak, le kell vágatniuk rövidre a hajukat, majd ezek után velük végeztetik a ház körüli munkákat, de ők intézik a főzést, takarítást, bevásárlást is. Közben megismertetik velük a megfelelő protokollt, a meghajlás és az üdvözlések különböző módjait, de még a tea felszolgálásának pontos szabályait is tökéletesen el kell sajátítaniuk.

A tokiói Shinagawa kerületben tevékenykedő Kumagai klán vezetője komoly, megfontolt, szigorú, ám mégis nagyon szimpatikus ember benyomását kelti. A film során legalább annyi, ha nem több szerepet kap ő is, mint Naoki. Kumagai őszintén tárja fel a feltárhatót, mindent megmutat és elmond, amit lehet, de azt ő is kiköti, hogy van egy határ, amin túlra már nem engedi a filmeseket. Kumagai inkább tűnik egy cég vezérigazgatójának, mintsem valami véreskezű keresztapának. A meglepő módon keresztény vallású férfi irigylésre méltó megbecsüléssel bánik az embereivel. Az interjúk során beszél saját múltjáról, és elpanaszkodja, hogy a mai fiatalok már nem ismerik a tisztelet és a becsület fogalmát, már nem érdeklik őket a hagyományok. Pedig a jakuza egy új családot jelenthet nekik, ahol újra önbecsülést és szeretettet kaphatnak, ezért sokan főleg azok közül keresnek náluk menedéket, akik az igazi családtagjaiktól nem kapták meg ezeket.

Hónapok telnek el, és úgy tűnik, hogy Naoki könnyen beilleszkedett, és emellett szorgalmas munkaerővé is vált. Ám egy alkalommal egy beteg nagybácsira hivatkozva kimenőt kér, és többet nem megy vissza a klánhoz. Kumagai hangot ad csalódottságának, de elmondja, hogy érthető, hogy a mostani generáció számára kevésbé vonzó ez a fajta élet, és mivel Naoki nem volt a klán felavatott tagja, ezért nem is próbálja meg őt visszahozatni. A figyelem innentől főleg Kumagai-ra irányul, akinek így is számos problémával kell még szembesülnie. Kicsit megtörik, amikor megtudja, hogy fontos pozíciót veszített el a vezetésben, ráadásul több embere is különböző rendőrségi ügyekbe keveredett, amik valószínűleg a bírósági tárgyalásig is eljutnak. A film szerkezete a végére egy kicsit szétesik és a narratíva erősen csapongani kezd. Láthatjuk, amint Kumagai egy külföldi villámlátogatást tesz (valószínűleg Olaszországban, de ez a dolog teljesen tisztázatlan marad), valamint ahogyan a klán emberei meglátogatják a börtönben ülő jakuzák családjait. Kumagai és néhány embere pedig egy utcai séta közben azon keseregnek, hogy aggódnak a jövőjük miatt, és hogy a rendőrség is egyre szigorúbb velük. Egy új törvény szerint például, ha a rendőrök háromnál több jakuzát látnak együtt az utcán, felszólítják őket, hogy oszoljanak szét, ellenkező esetben pedig le is tartóztathatják őket. Záróakkordként újra találkozhatunk Naoki-val is, és bár távozásának igazi okát nem tudjuk meg, a barátjával való beszélgetésből azért leszűrhetjük, hogy a fiatal srác gyakorlatilag ugyanaz maradt, mint aki volt, és hogy a jakuzák között eltöltött hónapok tapasztalatainak nem volt igazán sem haszna, sem pedig tanulsága.

A Young Yakuza többnyire kerüli a hagyományos dokumentumfilmes eszközöket, semmiféle keretbefoglalást nem találunk, nincs narráció, a stáb passzív résztvevője a filmnek, a zenei betéteket pedig egy elég jellegtelen fiatal japán Hip-hop csapat szolgáltatja, akik néha feltűnnek ugyan, de tulajdonképpen semmi közük a film témájához, valószínűleg csak a mai kor fiatalságát próbálták meg azonosítani ezzel a zenei világgal. A valamivel több, mint másfél órás hossz nem ás a jakuzák világának a legmélyére, nem fedődnek fel eddig nem ismert titkok, és nem tudjuk meg a japán fiatalság motiválatlanságának okát sem. Mindössze egy tanulságos, érdekfeszítő és némileg szórakoztató áttekintést kaphatunk a modern japán egy másik oldaláról.

BRUTAL TALES OF CHIVALRY 1 (1965)

- Showa Zankyo-den
- Remnants of Chivalry in the Showa Era
- Brutal Tales Of Chivalry - Black Market Game

Rendezte: Kiyoshi Saeki

A ninkyo filmek legnagyobb sztárja kétség kívül Ken Takakura volt, aki ezeknek a lovagias jakuzafilmeknek köszönheti azt, hogy mára az egyik legnagyobb Japán filmsztárként tartják számon. A szerényen csak „a japán Clint Eastwood”-nak hívott Takakura az Abashiri Bangaichi (Abashiri Prison) széria magányos antihőseként hívta fel magára a figyelmet, az ezzel egyidőben forgatott Showa zankyo-den (The Brutal Tales Of Chivalry) című sorozat nyitó epizódja pedig pillanatok alatt szupersztárt faragott belőle. Így aztán az első részt rövid időn belül, még további nyolc epizód követte, egymástól független történetekkel, de mindegyik Takakura főszereplésével. A Black Market Game alcímmel ellátott nyitó epizód a ninkyo filmek egyik legnagyobb klasszikusának tekinthető, a Takakura által megformált sztoikus, higgadt karakter pedig ezekután a színész és egyben a műfaj egyik védjegyévé is vált.

Két évvel járunk a Japán fegyverletétel után. Iwasa, a Shinsei család feje szeretné megszerezni a Kozu család felügyelete alá tartozó piacteret. Ezért megpróbálja rávenni Kawada-t, a Kozu család idős főnökét, hogy csatlakozzon a korrupt kereskedőkből álló szövetségükhöz. Kawada azonban nem akar a feketepiacról származó árukkal foglalkozni, ezért visszautasítja az ajánlatot. Nem sokkal később rálőnek, és halálosan megsebesítik. Az idős Oyabun a halálos ágyán lediktálja a végakaratát, amiben utódjának kinevezi Seiji Terajima-t (Ken Takakura), valamint kiköti, hogy a család ezentúl semmilyen erőszakos konfliktusban sem vehet részt. Seiji éppen ekkor tér haza a háborúból, és kinevezése után tartja is magát elődje akaratához, így emberei legnagyobb sajnálatára úgy dönt, hogy a nem állnak bosszút a néhai főnökért. A Shinsei közben egyre durvább eszközökhöz nyúl, a szegény árusokat átcsábítja, megveri a Kozu embereit, de még a gyilkosságtól sem riadnak vissza. Seiji azonban továbbra sem hajlandó erőszakos lépésre szánni magát, ami miatt már-már meginogni látszik emberei lojalitása is. Becsületes kereskedők egy csoportja pénzt ad Seiji-nek egy korszerűbb, fedett piactér építésére, amivel könnyen visszacsábíthatná az árusokat. Ám egy szabotázsakció keretén belül a Shinsei emberei felgyújtják az építkezést, és a tűzben meghal a Kozu család egyik embere is. Ekkor úgy tűnik, hogy végleg betelt a pohár Seiji-nél, és kénytelen megszegni elődjének tett ígéretét.

A vérben tocsogó jakuza történetekhez szokott nézők valószínűleg nehezebben barátkoznak meg a ninkyo-eigák visszafogottságával. Pedig ezeknek a régimódi gengszterfilmeknek egyáltalán nincs miért szégyenkezniük. Az igaz, hogy jóval higgadtabb tempóval bírnak, a történetek nagyrészt ugyanarra a kaptafára készülnek, és még a karakterek sem mutatnak túl sok változatosságot, de mindezek ellenére van bennük valami, ami miatt képesek kiállni az idő próbáját.

Mint ahogyan általában a ninkyo filmek, a Brutal Tales Of Chivalry fő témaköre elsősorban a becsület, tisztesség, lojalitás és természetesen a jakuza-kódex, vagyis a Jingi szabályai köré épül. A fő konfliktus tehát a klasszikus giri/ninjo problematika, vagyis hogy Seiji tartsa-e magát a végakarathoz, avagy azt megszegve állítsa meg az erőszakot, és szerezze vissza a család becsületét?
Seiji főnökké való kinevezése után máris a lehető legnehezebb helyzetbe kerül. Meg kell felelnie az embereinek, a halott főnök utolsó kívánságának, ráadásul még azzal is szembe kell néznie, hogy egykori szerelme Aya megházasodott, amíg a férfi a háborúban volt. Merengő, érzelmektől mentes ábrázata tehát olyan embert rejt, akinek szívében komoly viharok dúlnak. Seiji jakuza létére tökéletesen pozitív hős. Számára minden egyes emberének élete ugyanolyan fontos. Amikor egyik emberét elrabolják (Masa szerepében a mára már szintén legendának számító Hiroki Matsukata), akkor egyedül, fegyvertelenül indul el a kiszabadítására, a család véres bosszúra szomjazó többi tagjának megtiltva, hogy csatlakozzanak hozzá. A Shinsei főhadiszálláson a rivális család egyik embere hiába lő bele Seiji karjába, az elszánt és rettenthetetlen férfit ez sem állítja meg. Úgy viszi haza emberét, hogy nem hogy nem szegte meg a végakaratban leírtakat, de tulajdonképpen még meg is alázta ellenfeleit.

A könnyen követhető történet néhol kisebb mellékszálakra bomlik, melyek aztán végül egytől-egyig újra összeérnek. A film legelején például megismerhetjük Kazama-t (az ugyancsak legendás Ryo Ikebe - The Executioner I-II), a másik városból érkezett jakuzát, aki elveszett nővérét jött megtalálni. A Kozu család vendégül látja a férfit, és bár jó barátságot köt Seiji-vel, Kazama szinte végig a háttérben marad, nagyobb szerepet igazából majd csak a film végi kulcsjelent során kap. Aya új férjét, Ishioka-t pedig folyamatos bűntudat gyötri, amiért családja üzleti kapcsolatban áll a Shinsei-el. A tisztességes jakuza tudja, hogy mindez a családja jóléte miatt elkerülhetetlen volt, mégis becsületbeli ügyként kezeli a dolgot, és ezért később még az életét is hajlandó feláldozni.

Mivel oldschool jakuzafilmről van szó, érthető, hogy jóval idealizáltabb a háború utáni gengszterekről alkotott kép. Több a túl teátrális jelenet, illetve a könnyes szemű szentimentalizmus, ám mindezek ellenére sem tekinthető csak egy egyszerű nosztalgikus melodrámának. A film az akciók és a mozgalmasság tekintetében sem teljesít rosszul, bár a jitsuroku filmekhez képest még jó pár literrel kevesebb a művér. Természetesen a kulcsjelenet maga a filmet lezáró leszámolás, mely egy gyönyörűen megkomponált jelenetsor, amiben a szokott módon kardok és pisztolyok feszülnek egymásnak, tetovált férfiak kezében.

A ninkyo filmek semmivel sem kevesebbek későbbi társaiknál, mindössze egy másik kor szülöttei, éppen ezért más felfogásban is készültek. Kevésbé akcióorientáltak, sokkal több bennük a tradíciókra kihegyezett, még a szamurájfilmekből átörökített eposzi jelleg. Érdemes a ninkyo filmekkel való ismerkedést ezzel a sorozattal kezdeni, mert az azóta már nemzetközi elismertséget is kivívó (Fekete Eső, Jakuzák) Ken Takakura kiváló játéka, és a film kellemesen régimódi hangulata teljesen alkalmas rá, hogy a lovagias jakuzafilmek irányába fordítsa a tekintetünket.

A sorozat további részei:

- Brutal Tales Of Chivalry 2/9: The Tale of The Chinese Lion and Peony Tattoo

- Brutal Tales Of Chivalry 3/9: The Lone Wolf

- Brutal Tales Of Chivalry 4/9: Blood Stained Tattoo

- Brutal Tales Of Chivalry 5/9:

- Brutal Tales Of Chivalry 6/9:

- Brutal Tales Of Chivalry 7/9:

- Brutal Tales Of Chivalry 8/9:

- Brutal Tales Of Chivalry 9/9: