2008. szeptember 17.

BRUTAL TALES OF CHIVALRY 2 (1966)

- Showa zankyo-den: Karajishi botan
- Brutal Tales Of Chivalry 2 - The Tale of The Chinese Lion and Peony Tattoo


Rendezte: Kiyoshi Saeki

Mint azt már többször is említettem, a ninkyo filmekre nem kimondottan jellemző a változatos alaptörténet valamint a fordulatos cselekményszövés, egy szinte végig azonos színészeket felvonultató széria esetében pedig még inkább ott az a bizonyos deja-vu érzés. A Brutal Tales Of Chivalry sorozat részei függetlenek egymástól, ugyanazon színészek minden alkalommal más és más karaktert és szituációt játszanak el, és valójában többnyire csak a nevek és helyszínek változnak. Így a széria második epizódjában is tulajdonképpen ugyanazt kapjuk, mint amit az elsőben. Tipikus ninkyo sablonsztorit, amiben a bűntudata által gyötört főhős végül egy öngyilkos küldetéssel áll bosszút az ő és szerettei életét megkeserítő tisztességtelen jakuzaklánon.

Ken Takakura-t ezúttal egy Hanada Hidejiro nevű vándorló jakuza szerepében láthatjuk, aki hogy megváltsa barátja és annak szerelmének életét, kénytelen egy szívességet tenni a Soda család főnökének Toramatsu-nak: meg kell ölnie a Sakaki család főnökét. Miután Hanada három év múlva kijön a börtönből, első útja a megölt férfi sírjához vezet, ahol találkozik az özveggyel Yae asszonnyal (Yoshiko Mita), és annak kisfiával. A férje halála óta Yae vezeti a főleg kőfejtésből élő Sakaki családot. Hanada összebarátkozik velük, de azt nem meri nekik elmondani, hogy igazából ő az, aki annakidején végzett a családfővel. Hogy valamelyest könnyítsen a kínzó lelkiismeretén, megpróbál kívülállóként segíteni a Sakaki családnak az egyre erőszakosabb Soda családdal szemben (a Soda a Sakaki kőbányájára pályázik, de mivel Yae inkább egy nagyobb vállalat ajánlatát akarja elfogadni, ezért a Soda folyamatosan szabotálni próbálja a bányászatot). Végül nem bírja tovább, és elmondja Yae-nek az igazságot, ami után természetesen a Sakaki család számára nemkívánatos személy lesz. Hanada éppen készül elhagyni a várost, amikor megtudja, hogy a Soda újabb akciójának következményeként egy ember meghalt a kőbányában. Hanada úgy érzi, hogy neki kell a dolgot lerendeznie a Soda klánnal, de ezúttal egyszer és mindenkorra.

Takakura karaktere, a megilletődött, ábrándos tekintetű vándorló jakuza, szinte tökéletesen azonos a Brutal Tales Of Chivalry első részében látottal. Ezúttal is afféle romantikus főhősként láthatjuk, aki ugyan a múltban elkövetett bűne miatt nem teljesen fedhetetlen, de alapjában véve egyenes jellem és nemes lélek, korábbi tettét is mások életének és a saját becsületének megmentése érdekében követte el. Hanada akarata ellenére is túl közel kerül egykori áldozatának családjához (a kisfiú már szinte pót-apaként tekint rá), ez pedig csak még jobban megnehezíti a dolgát. Az igazság feltárása utáni nyomasztó számkivetettség érzése, és a Soda család egyre erőszakosabb viselkedése következtében Hanada rájön, hogy lelki békéjének és alaposan megtépázott becsületének helyreállítására már csak egyetlen megoldás maradt, mégpedig az, ha ő maga tesz pontot az ügy végére, akár a saját életét is feláldozva. Az utolsó pillanatban ehhez segítséget is kap Mikami személyében. Mikami (Ryo Ikebe) a Sakaki család egyik távolba szakadt prominens tagja, aki éppen akkor ért haza, és a hírek hallattán egyből párbajra is hívja Hanada-t, ő azonban még nem hajlandó vele harcolni, időt kér, majd nemsokára úgy hozza a sors, hogy a korábban még párbajozni készülő felek végül szövetségessé válnak a közös érdek miatt.

A második rész tempója most kicsit lassabb, ezzel szemben a végére sűrített akciójelenetsor már annál grandiózusabb és véresebb. A végső összecsapás ezúttal két részletben zajlik: Soda család főhadiszállásán, és végül a kőbányában, ahol Hanada végre szembekerül Toramatsu főnökkel, akivel nemcsak a Sakaki család zaklatása, de saját maga miatt is van elszámolnivalója. (Takakura és Ikebe pontosan ugyanolyan módon indul a végső leszámolás helyszínére, mint az előző filmben: a bazsarózsa tetoválású jakuzáról szóló dal kíséretében a két férfi a sötét utcán halad elszántan a végzetébe, miközben a kamera változatos perspektívákból mutatja őket.)

Bár a laikus szemnek érthető módon úgy tűnhet, hogy ez a sokadszorra használt történetsablon, és ez az idealizált, romantikus gengsztertípus (aki a film nagy részében még csillogó szemekkel és lányos zavarodottsággal néz a távolba, majd a film végén pedig láncaitól szabadult oroszlánként veti bele tetovált testét az ellenség sűrűjébe) hosszú távon unalmas, valójában a nyers és brutális végkifejletbe torkolló folyamatos erkölcsi vívódás valahogy mégis képes működni sokadszorra is. Talán a film lassabb első fele, és a szinte már túlzóan is brutális vég által teremtett erős kontraszt miatt, vagy talán a művészi igényű fényképezés, esetleg Takakura-szan vonzereje miatt, de a lényeg, hogy a Brutal Tales Of Chivalry sorozat ha nem is egyenletes, de folyamatosan magas színvonalat képes produkálni. A második epizód az első tükrében azonban most kicsit egysíkúbb és kevésbé újszerű, de még mindig nagyon szórakoztató egy alkotás.

A sorozat további részei:

- Brutal Tales Of Chivalry 1/9: Black Market Game
- Brutal Tales Of Chivalry 3/9: The Lone Wolf
- Brutal Tales Of Chivalry 4/9: Blood Stained Tattoo
- Brutal Tales Of Chivalry 5/9:
- Brutal Tales Of Chivalry 6/9:
- Brutal Tales Of Chivalry 7/9:
- Brutal Tales Of Chivalry 8/9:
- Brutal Tales Of Chivalry 9/9:

GONIN (1995)

Rendezte: Takashi Ishii

Takashi Ishii közel sem olyan termékeny rendező mint Miike, csekély számú filmográfiájában azonban még így is számos kultuszfilmet találhatunk, sajátos filmes látásmódja miatt pedig őt is nyugodtan a legjobb kortárs japán rendezők közé sorolhatjuk. Ishii a 70-es években még mangákat írt és rajzolt, bár igazából mindig is a filmkészítés vonzotta. Amikor a 80-as években az Angel Guts című sikeres horror manga sorozatát filmre vitték, lehetőséget kapott rá, hogy a széria ötödik epizódját megrendezhesse, és Ishii innentől fogva már csak a filmezésnek élt. Eleinte főleg horror és pinku filmeket forgatott, az igazi kritikai és szakmai elismerést azonban egy 1995-ös kíméletlen gengszterdráma hozta meg számára: a Gonin, vagyis az Ötök.

Bandai (Koichi Sato) egy éjszakai klubbot vezet, és közben rengeteg pénzzel tartozik a Jakuzának. Miután a fizetési határidőig nem tudja előteremteni a pénzt, kétségbeesett lépésre szánja rá magát. Hozzá hasonló lecsúszott szerencsétlen alakokból csapatot szervez, majd együtt kirabolják a jakuzák főhadiszállását. A jakuzák persze ezt nem hagyják válasz nélkül, és két kegyetlen bérgyilkost küldenek a banda után.

A film főhősei egytől-egyig félrecsúszott sorsú hétköznapi emberek, illetve kisstílű bűnözők, akik valamilyen módon csapdába estek, méghozzá többnyire a pénz csapdájába. Bandai egykor sikeres énekes volt, életét a Jakuza tette tönkre, és most már a klubja is kockán forog. Ogiwara-t (Naoto Takenaka) elbocsátották a cégétől, és azóta nem mer hazamenni a családjához. Telefonon azt hazudja nekik, hogy egy másik városban van kiküldetésen. Hizu (Jinpachi Nezu) rendőr volt, az ő karrierjét a szerencsejáték tette tönkre, azóta kidobóember egy ócska bordélyban. Jimmy (Kippei Shiina) lepattant junkie, aki csak el akar menni Japánból thai barátnőjével együtt. Mitsuya (Masahiro Motoki) pedig egy csaló, aki homoszexuális üzletembereket csábít el, majd ver át. Ezt a kilátástalanság szélére sodródott társaságot könnyen rá lehetett venni, hogy részt vegyenek a rablásban. Közülük igazából csak Hizu mondható profinak, a többiek mind forrófejű amatőrök. Az eleinte ügyetlen és szánalmas társaság a rablást követően kétségbeesett űzött vadként lesz kénytelen menekülni a bérgyilkosok elől.

Takashi Ishii munkássága sok esetben Miike-éhez hasonlítható, még ha Ishii kevésbé szélsőséges eszközökkel is dolgozik. A különleges képi és hangulati megoldások, a bizarr karakterek, a rendhagyó és sokkoló jelenetsorok ugyanúgy beletartoznak Ishii kelléktárába is. Remek példa erre a jelenet, amikor Ogiwara hazatér a családjához. A rendező itt még a nézőket is alaposan megzavarja, amikor is megjelenik Ogiwara kislánya, és apja kérésére elkezd játszani a nyitott ajtó mögött lévő zongorán, holott ekkor már erősen gyanítható, hogy a házban valószínűleg valami szörnyű dolog történt. Majd amikor a férfi kicsit később becsukja az ajtót, meglátjuk a zongorára borult kislány véres holttestét. Ogiwara-n eközben teljesen eluralkodik a téboly, és mintha nem is akarna tudomást venni a tényről, miszerint az egész családját kiirtották. Ami a karaktereket illeti, a Miike-i párhuzam itt is helytálló. Bár már az ötök némelyike is kimondottan sajátos figura (főleg Mitsuya), a Takeshi Kitano által megformált homoszexuális bérgyilkos minden bizonnyal a film legbizarrabb és ezáltal legemlékezetesebb alakja. (A homoszexualitás szintén Miike-t juttatja eszünkbe. A Gonin-ban Kitano félszemű bérgyilkosa Ogiwara meggyilkolása után gyakorlatilag megerőszakolja saját, fiatalabb társát, valamint a Mitsuya és a Bandai közötti kapcsolat is eléggé félreérthetetlen.) Mintha Kitano valamelyik korábbi saját jakuza karakterét csavarta volna meg egy kissé. Nyugodt és sztoikus, ugyanakkor félelmetes és megállíthatatlan gyilkológépként jelenik meg, aki az utolsó pillanatig nem adja fel.

A kicsit lassan és döcögősen induló film a rablástól kezdve válik egyre komorabbá és feszültebbé, a korábbi könnyed, néhol még humorosnak is mondható hangulat ekkor már teljesen eltűnik, és helyüket a véres, brutális erőszak és a kétségbeesett meneküléssel járó dráma veszi át. A film csúcspontja a jakuzákkal való végső leszámolás, ami után még mindig hátra van a nagyszerű befejezés is, amivel azt hiszem mindenki teljesen elégedett lehet.

A Gonin-t sokszor emlegetik úgy, mint afféle válasz Tarantino-ra és a Ponyvaregényre, de ezt sürgősen felejtsük el, mindez csak ócska reklámszlogen a laikusoknak. Japánnak és Ishii-nek aztán végképpen nincs miért válaszolnia bármely amerikai rendezőnek vagy filmnek is. Takashii Ishii filmjének története talán kissé egyszerű és többnyire meglepetésmentes, de a kiváló érzékkel megteremtett neo-noir hangulat (Ishii-re jellemző látványvilág: éjszakai neonfények által megfestett, esőáztatta utcák, sikátorok, sötét és elhagyatott épületek, stb.) miatt joggal tarthatjuk a 90-es évek egyik legnagyobb japán kultuszfilmjének. A rendező egy évvel később készített egy második részt is (folytatásról ugye nem beszélhetünk), amiben már egy nőkből álló öttagú csapat szerepel.

A DVD Magyarországon is megjelent. Forgalmazza a Black Mirror Kft.

A sorozat további részei:

Gonin 2 (1996)