- Showa onna bakuto
Rendezte: Tai Kato
Annak ellenére, hogy a valóságban többször is volt már rá precedens, a nők nem lehetnek tagjai a Jakuzának. A filmek világában azonban rugalmasabban kezelték ezt az szabályt. A 60-as évek közepén megjelentek a női jakuzák is a filmvásznon, és nyugodtan állíthatjuk, hogy hasonló mértékű népszerűséget is élveztek, mint férfi kollégáik. A tetovált hátú gyönyörű feminák hamar a ninkyo korszak emblematikus alakjaivá váltak, és ezen filmes éra végnapjaiig ki is tartottak.
A Daiei stúdió 1966-ban indította útjára az Onna Tobakushi (Woman Gambler - Szerencsejátékosnő) sorozatát, főszerepben a szép és tehetséges Kyoko Enami-val. A széria 17 változó színvonalú filmet termelt ki 1966 és 1971 között. Kevesebb akció, több érzelem jellemezte őket, ezért a többi ninkyo filmhez képest igencsak vértelenek és unalmasak voltak, bár az utolsó epizódot a minőségi csambaráiról ismert Kenji Misumi rendezte, és ennek megfelelően az sokkal látványosabbra is sikerült.
A Lady Gambler ( Showa Onna Bakuto) már a Toei égisze alatt készült, és hivatalosan nem is része a sorozatnak. Amikor Junko Fuji, a legendás Hibotan Bakuto (Red Peony Gambler) filmek sztárja úgy döntött, hogy a filmezés helyett inkább a feleségek kissé egyhangúbb életét választja, a Toei még mindig szerette volna a ninkyo, és azon belül a női jakuzafilmek népszerűségét kihasználni, ezért 72-ben mondhatni "átvette" a karaktert az akkor már csőd felé közelítő Daiei stúdiótól. Addigra azonban a ninkyo stílus már az utolsókat rúgta, így végül nem lett belőle egy újabb sorozat, és ezután a női jakuzák is inkább már csak a pinky violence filmekben jelentek meg, bár ott már egy kissé más kontextusban, és általában jóval lengébb öltözetben.
Ofuji (Kyoko Enami) bosszút keresve járja a vidéket. Egykori szerelme tönkretette őt és az apját, aki emiatt öngyilkosságot követett el. Tévedésből azonban a Horikawa család fiatal alvezérét, Tatsumi-t (Hiroki Matsukata) támadja meg az utcán. A fiatal főnök nem sérül meg, sőt, megszánja és hazaviszi magával a szomorú, minden életkedvét elvesztett lányt, aki közben szép lassan bele is szeret a férfiba. Tatsumi közben nehéz helyzetbe kerül. Főnöke a család irányítását őrá bízza, de ebbe a döntésbe esküdt testvére, Morito nem hajlandó belenyugodni. A dühödt és csalódott posztvárományos egy másik főnök támogatásával ezért a Horikawa család ellen fordul, majd később megöli Tatsumi-t. A lelkében ismét összetört Ofuji ekkor úgy dönt, hogy "beszennyezi magát" és jakuza, pontosabban bakuto (szerencsejátékos) lesz belőle. Majd Tatsumi-no-Ofuji néven elindul bosszút állni mindenkin, aki elárulta a szerelmét.
Ofuji-ból csak a film második felében lesz igazi főszereplő, az első felvonásban még Tatsumi és családja konfliktusait, valamint a hatalmi harc kibontakozását követhetjük figyelemmel, ekkor Ofuji még a háttérben marad, mint egy csendes, a sorsa felett bánkódó, de közben a szerelem által aztán újra reményekkel teli törékeny nő. Tatsumi halálával egy időbeni ugrás is következik.
A szerelmét gyászoló nő testi és lelki átalakuláson egyaránt keresztülmegy. Egy másik városban, egy másik család vendégszeretetét élvezve kiképzést kap, és játéktermi osztó, pontosabban egy női bakuto válik belőle. Egy év után tér vissza Tokyo-ba, miután távollétében az egyik gyilkossal már végzett. Hamar híre is megy, hogy egy Tatsumi-no-Ofuji nő keresi a közben széthullott Horikawa család főnökének gyilkosait. De hiába keményítette meg a gyász, amikor Ofuji találkozik a feltételezett gyilkossal, egy Shimazaki nevű felbérelt vándorló jakuzával, a nő mégsem képes végezni vele, mert az utolsó pillanatban megjelenik a férfi fiatal szerelme. Ofuji nem akarja a lányt kitenni annak, amit ő is átélt korábban, ezért elengedi őket. Bár Shimazaki jelen volt a gyilkosságnál, nem ő volt az, aki végzett Tatsumi-val, a férfi mégis küzd a lelkiismeretével, és később, ahogy az a ninkyo filmekben sokszor lenni szokott, a sors úgy hozza, hogy a végelszámoltatásnál egy egykori ellenfélből lesz a főszereplő szövetségese.
A Lady Gambler-en már érződik, hogy a 70-es években készült, hiszen a cselekmény is eltér kissé a ninkyo sablontól. Tulajdonképpen ugyanannyira tekinthetjük egy női bosszúfilmnek is, annak ellenére, hogy a ninkyo jellegzetességekből is sok jelen van azért. A film története is kevésbé bonyolult, a bosszúhadjárat és az epizodikus bontás miatt kissé felhígulnak a jakuzafilmek máskor oly szövevényes történései, és így egyértelműbbé válnak a szerepek, események is. Kyoko Enami legalább olyan szép és meggyőző, mint Junko Fuji kisasszony, és a film jellegéből fakadóan a játéka is kettős, eleinte finom, nőies, törékeny, halk szavú, majd végül egy elszánt, ravasz, szellemileg is edzett végzet asszonyává formálódik.
Ebben a filmben sem tombol igazán az erőszak, és itt is hangsúlyosabbak az érzelmek, de ettől még nem feltétlenül válik unalmas vagy szirupos alkotássá. Ofuji karakterének kettősége, a klánok közötti intrikák, vagy a látványos végső harc miatt is egy tartalmas, szórakoztató és némileg újszerű filmnek tekinthető, bár a Toei női jakuzás filmjeihez azért nem mérhető.
